TSK · 2 Mózes 3:1

Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és [vizet] húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait.

És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az õ leányát, Czipporát.

És méne Mózes és visszatére az õ ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.

Ímé én oda állok te elõdbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jõ ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.

Eljuta tehát Jethró, a Mózes ipa, az õ fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, a hol õ táborozott vala az Isten hegye mellett.

Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyrõl, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.

Felkele azért Mózes és az õ szolgája Józsué, és felméne Mózes az Isten hegyére.

Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felõl azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.

Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt;

A Keneus Héber pedig elvált a Keneusoktól, Hobábnak, a Mózes ipának fiaitól, és sátorát a Saanaim tölgyesénél vonta fel, mely Kedes mellett van.

És õ felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.

És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.

Ámós beszédei, a ki a Tékoabeli pásztorok közt volt, [azokról,] a miket Izráel felõl látott Uzziásnak, Júda királyának idejében, és Jeroboámnak, a Jóás fiának, Izráel királyának idejében, két esztendõvel a földindulás elõtt.

Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényérõl, a melyet rendeltem õ általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.

Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezõn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az õ nyájok mellett.