TSK · Ézsaiás 38:3

Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.

És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei elõtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felõl megesküdött az Úr a te atyáidnak.

Hogy megteljesítse az Úr az õ beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megõrizéndik a te fiaid az õ útjokat, járván én elõttem tökéletességgel, teljes szívök és teljes lelkök szerint; ezt mondván, [mondom]: Soha el nem fogy a férfiú te közüled az Izráelnek királyi székibõl.

És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei elõtt, a mint az õ atyja, Dávid cselekedett volt.

És örvendeze a sokaság, hogy szabad akaratjokból adának; mert tiszta szívökbõl adakozának az Úrnak; Dávid király is nagy örömmel örvendezett.

Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik õ hozzá teljes szívvel ragaszkodnak; bolondul cselekedél ebben; azért mostantól kezdve háborúk lesznek te ellened.

És így cselekedék Ezékiás egész Júdában. A mi jó, igaz és helyes vala az Úr elõtt, az õ Istene elõtt, azt mûvelé.

Hogy pedig meghallám e beszédeket, leültem és sírtam és keseregtem napokon át, s bõjtölék és imádkozám a mennynek Istene elõtt;

Emlékezzél meg én rólam én Istenem ezért, és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, melyeket cselekedtem vala az én Istenem házával és rendtartásaival!

A fa hozására is bizonyos idõkben és az elsõ zsengékre. Emlékezzél meg én Istenem az én javamra!

Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

Mert kegyelmed szemem elõtt van, és hûségedben járok-kelek.

Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.

Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

És monda néki Nátánael: Názáretbõl támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!

Ki az õ testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erõs kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani õt a halálból, és meghallgattatott az õ istenfélelméért,

Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;