TSK · Rómaiakhoz 9:20

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?

Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?

Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!

Rejtsd el õket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:

Mily együgyûek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!

Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.

Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?

Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?

Megbomlott elméjû és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai a kik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, a kik ilyenek, eltávozzál.

Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?