TSK · Prédikátor 5:2

Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Õ felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.

És fogadást tõn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megõriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételûl kenyeret s öltözetûl ruhát adánd nékem;

Vagy ha valaki hirtelenkedve tesz esküt az õ ajkaival rosszra vagy jóra, vagy akármi az, a mire hirtelenkedve esküszik az ember, ha nem tudott arról, de azután megértette, hogy azok közül valamelyikben vétkezett:

És fogadást tõn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestõl kezembe adod az Ammon fiait:

Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.

Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.

Mert a sok álomban a hiábavalóság is és a beszéd is sok; hanem az Istent féljed.

Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek; és a te fejedelmid reggel esznek.

És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédûek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az õ sok beszédükért hallgattatnak meg.

És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tõlem, megadom néked, még ha országom felét is.