TSK · Jób 20:2

Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?

Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!

Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!

Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az õ nevében többé nem szólok; de mintha égõ tûz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erõlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.

Mert bizonyságot teszek felõlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.