TSK · Jeremiás Sir 4:8

És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg õt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.

Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Miképen eliszonyodtak tõled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt:

Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

Feldúlva, széthányva, kifosztatva! Szíve megolvadt, a térdek reszketnek, fájdalom van egész derekában, és mindnyájok arcza elvesztette pirosságát.