TSK · Zsoltárok 39:8

A te nevedért, Uram, bocsásd meg bûnömet, mert sok az.

Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

Ímé én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám.

A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.

Gyalázattá lettünk szomszédaink elõtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.

[Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.

A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az õ Istenök?

Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bûnünket!

Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é?