TSK · Rómaiakhoz 1:20

[Ábrahám] pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségûl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.

Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elûzi elõled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!

A csecsemõk és csecsszopók szájával erõsítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyûlölködõt és bosszúállót elnémítsd.

Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.

Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.

Tûz és jégesõ, hó és köd, szélvihar, a melyek az õ rendelését cselekszik;

Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kõszálunk van.

Halljátok csak, te bolond és esztelen nép, a kiknek szemeik vannak, de nem látnak; füleik vannak, de nem hallanak!

Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki [õt.]

Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kõhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.

Mert a mi az Isten felõl tudható nyilván van õ bennök; mert az Isten megjelentette nékik:

Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az õ szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az õ lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)

A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek elõtte született;

Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsõség örökkön örökké! Ámen.

Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektõl, hogy szolgáljatok az élõ Istennek.