Órai imák

Minden óra bevezetése

Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében

az egy Isten. Ámen.

Uram, irgalmazz. Uram, irgalmazz. Uram, áldj meg. Ámen.

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

MIATYÁNK

Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jõjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsõség mind örökké. Ámen!

A Hálaadó ima

Adjunk hálát a jótettek alkotójának, az irgalmas Istennek, a mi Urunk, Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus Atyjának, mert oltalmazott és segített minket, megőrzött, Hozzá fogadott, könyörült rajtunk és megerősített, és elhozott bennünket e mostani óráig. Kérjük Őt, hogy őrizzen meg minket ezen a szent napon és életünk minden napján teljes békességben. A Mindenható, a mi Urunk és Istenünk.

Urunk, Istenünk, Mindenható, a mi Urunknak, Istenünknek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak Atyja, hálát adunk Neked mindenért, minden helyzetben és minden időben, mert Te oltalmaztál, segítettél, megőriztél, Hozzád fogadtál, könyörültél rajtunk, megerősítettél és elhoztál bennünket e mostani óráig.

Ezért kérünk és esedezünk jóságodért, ó embereket szerető, add meg nekünk, hogy e szent napot és életünk minden napját teljes békében, a Te félelmedben töltsük. Minden irigységet és minden kísértést, az ördög minden cselekedetét, a gonosz emberek cselvetését, a látható és láthatatlan ellenségek felkelését vedd el rólunk és egész népedről, és e szent helyről. A hasznos és üdvös javakat pedig add meg nekünk. Mert Te adtál nekünk hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon és az ellenség minden erején tapossunk. És ne vígy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.

A kegyelem, az irgalmak és az emberszeretet által, mely egyszülött Fiadban, a mi Urunkban, Istenünkben és Üdvözítőnkben, Jézus Krisztusban van. Aki által a dicsőség, tisztelet, hatalom és imádás illet Téged Vele együtt és az éltető Szentlélekkel, aki Veled egyenlő, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

50. zsoltár

Asáf zsoltára.

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!

És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.

Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?

Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.

Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Az ima kezdete

A kilencedik óra dicsérete e nap áldott idejéből felajánlom Krisztusnak, Királyomnak és Istenemnek, és kérem Őt, hogy bocsássa meg bűneimet.

95. zsoltár

Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.

Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!

Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]

96. zsoltár

Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!

Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az õ nevét; hirdessétek napról-napra az õ szabadítását.

Beszéljétek a népek között az õ dicsõségét, minden nemzet között az õ csodadolgait;

Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.

Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.

Ékesség és fenség van elõtte; tisztesség és méltóság az õ szent helyén.

Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsõséget és tisztességet!

Adjátok az Úrnak neve dicsõségét; hozzatok ajándékot és jõjjetek be az õ tornáczaiba!

Hajoljatok meg az Úr elõtt szent ékességben; rettegjen elõtte az egész föld!

Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerõsítette a földet, hogy meg ne induljon; õ ítéli meg a népeket igazsággal.

Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!

Viduljon a mezõ és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdõ minden fája is,

Az Úrnak orczája elõtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az õ hûségével.

97. zsoltár

Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek.

Felhõ és homályosság van körülte; igazság és jogosság az õ székének erõssége.

Tûz jár elõtte, és köröskörül elégeti az õ szorongatóit.

Megvilágosítják az õ villámai a világot; látja és megretteg a föld.

A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr elõtt, az egész földnek Ura elõtt.

Az egek hirdetik az õ igazságát, és minden nép látja az õ dicsõségét.

Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak elõtte mind az istenek.

Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek Uram!

Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett!

A kik szeretitek az Urat, gyûlöljétek a gonoszt! Megõrzi õ az õ kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezébõl megszabadítja õket.

Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívûekre öröm.

Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az õ szentséges emlékezetét!

98. zsoltár

Zsoltár. megsegítette õt az õ jobbkeze és az õ szentséges karja.

Tudtul adta az Úr az õ szabadítását; a népek elõtt megjelentette az õ igazságát.

Megemlékezett az õ kegyelmérõl és Izráel házához való hûségérõl; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását.

Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek!

Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel;

Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr elõtt!

Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.

A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek

Az Úr elõtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.

99. zsoltár

Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld!

Nagy az Úr a Sionon, és magasságos õ minden nép felett.

Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, - szent az!

És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerõsítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban.

Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ lábainak zsámolya elé; szent õ!

Mózes és Áron az õ papjaival, és Sámuel az õ nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá õket.

Felhõ-oszlopban szólt vala hozzájok; megõrizték az õ bizonyságtételét és rendeletét, a melyet adott vala nékik.

Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad õket, kegyelmes Isten voltál hozzájok; de bosszúálló az õ hiábavalóságaik miatt.

Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!

100. zsoltár

Hálaadó zsoltár.

Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.

Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; õ alkotott minket és nem magunk; az õ népe és az õ legelõinek juhai vagyunk.

Menjetek be az õ kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az õ nevét!

Mert jó az Úr, örökkévaló az õ kegyelme, és nemzedékrõl nemzedékre való az õ hûsége!

109. zsoltár

Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.

Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.

Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.

Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.

Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]

Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!

Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!

Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,

A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.

Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.

Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.

Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!

Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

110. zsoltár

Dávidé; zsoltár.

A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között!

A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhébõl leszen ifjaidnak harmatja.

Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

Az Úr a te jobbod felõl; megrontja az õ haragja napján a királyokat;

Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden fõt.

Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az õ fejét.

111. zsoltár

Dícsérjétek az Urat.

Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban.

Dicsõség és méltóság az õ cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig.

Emlékezetet szerzett az õ csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr.

Eledelt ad az õt félõknek; megemlékezik az õ szövetségérõl örökké.

Cselekedeteinek erejét tudtul adta az õ népének, nékik adván a pogányok örökségét.

Kezeinek cselekedetei hûség és igazság; minden õ végzése tökéletes.

Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségbõl és egyenességbõl származottak.

Váltságot küldött az õ népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az õ neve.

A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.

112. zsoltár

Dicsérjétek az Urat.

Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz.

Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.

Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó.

Rendületlen az õ szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.

Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.

Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

114. zsoltár

Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:

Júda lõn az õ szentséges [népe] és Izráel az õ királysága.

A tenger látá õt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.

A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.

Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?

Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?

Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt,

A ki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.

115. zsoltár

Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért!

Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az õ Istenök?

Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.

Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;

Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;

Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az õ torkukkal.

Hasonlók legyenek azokhoz készítõik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök!

Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.

Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.

A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa õ.

Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.

Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.

Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.

Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.

Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.

Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

A szent Evangélium Lukács szerint (9,10–17)

Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevû városnak puszta helyére.

A sokaság pedig [ezt] megtudván, követé õt: és õ örömmel fogadván õket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá.

A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettõ õ hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.

Õ pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.

Mert valának [ott] mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az õ tanítványainak: Ültessétek le õket csoportokba ötvenével.

És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.

Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.

Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tõlük, tizenkét kosárral.

Tenoo oasht emmok o piekhristos nem pekyot en aghathos nem pi epnevma ethowab je akee ak soati emmon nai nan

Imádunk Téged, Krisztus, jóságos Atyáddal és a Szentlélekkel együtt, mert eljöttél és megmentettél minket.

1. Te, aki test szerint megízlelted a halált a kilencedik órában értünk, bűnösökért: öld meg testi vágyainkat, ó Krisztus, a mi Istenünk, és szabadíts meg minket. Közeledjék könyörgésem színed elé, Uram; igéd szerint adj értelmet nekem. Járuljon könyörgésem a te orcád elé; igéd szerint eleveníts meg engem.

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek.

2. Te, aki a lelket az Atya kezébe ajánlottad, mikor a kereszten függtél a kilencedik órában, és a veled megfeszített latort a Paradicsomba vezetted: ne hanyagolj el engem, Jóságos, se ne vess el engem, az elveszettet; hanem szenteld meg lelkemet és világosítsd meg értelmemet, és tégy részeseivé éltető misztériumaid kegyelmének; hogy amikor megízlelem jótéteményeidet, lankadatlanul dicséretet ajánljak Neked, és mindenek fölött a te dicsőségedre vágyakozzam, ó Krisztus, a mi Urunk, és szabadíts meg minket.

Most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

3. Te, aki a Szűztől születtél érettünk, és elviselted a keresztre feszítést, Jóságos, haláloddal eltörölted a halált, és föltámadásoddal megmutattad a föltámadást, Istenünk: ne fordulj el azoktól, akiket kezeiddel teremtettél, hanem mutasd meg, Jóságos, emberszeretetedet. Fogadd el Anyádtól a mi érettünk való közbenjárást. Szabadítsd meg, Üdvözítő, az alázatos népet. Ne hagyj el minket mindvégig, és ne hagyj el örökre. Ne bontsd fel szövetségedet, és ne vond meg tőlünk irgalmadat, Ábrahám kedvéért, a te szeretettedért, Izsákért, a te szolgádért, és Izraelért, a te szentedért.

Most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

4. Amikor a lator látta, hogy az Élet Fejedelme a kereszten függ, így szólt: „Ha a velünk megfeszített nem volna megtestesült Isten, a nap nem rejtette volna el sugarait, és a föld nem reszketett volna megrendülve. De Te, Mindenható, aki mindent elviselsz, emlékezz meg rólam, Uram, amikor eljössz a te országodba.”

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek.

5. Te, aki elfogadtad a kereszten a lator bűnvallomását, fogadj el minket is, Jóságos; minket, akik bűneink miatt méltók vagyunk a halál ítéletére. Mindnyájan vele együtt valljuk meg bűneinket, isteni mivoltodat elismerve vele együtt kiáltjuk: „Emlékezz meg rólunk, Uram, amikor eljössz a te országodba.”

Most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

6. Amikor az anya látta, hogy a Bárány és Pásztor, a világ Üdvözítője a kereszten függ, sírva mondta: „A világ üdvösséget nyer és örvendez, de az én szívem ég, mikor nézem a te keresztre feszítésedet, amelyet mindenkiért elviselsz, fiam és Istenem.”

Ekkor az imádkozó így imádkozik:

Uram, hallgass meg minket, irgalmazz nekünk, és bocsásd meg bűneinket. Ámen.

(Uram, irgalmazz) 41-szer

Feloldozás

Ó Isten, az Atya, a mi Urunknak, Istenünknek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megjelenésével megszabadítottál és kimentettél bennünket az ellenség rabszolgaságából: kérünk Téged az Ő áldott és nagy nevéért, fordítsd elménket a világi gondoktól és a testi vágyaktól a Te mennyei ítéleteid emlékezésére, és tedd teljessé emberszeretetedet, ó Jóságos. Legyen imádságunk mindenkor, és e kilencedik óra imája is előtted kedves. Add meg, hogy úgy éljünk, amint az a hivatáshoz illik, amelyre elhívattunk. Hogy amikor e testből kimegyünk, egyszülött Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedéseinek méltó tisztelői közé számíttassunk, és elnyerjük az irgalmat, bűneink bocsánatát és az üdvösséget mindazokkal a szentekkel együtt, akik az igazságban kedvesek voltak Előtted öröktől fogva mindörökké.

Istenünk, töröld el rólunk az ellenszegülő minden erejét és minden gonosz seregét, miként egyszülött Fiad éltető keresztjének erejével eltaposta őket. Fogadj el minket, Urunk Jézus Krisztus, miképpen elfogadtad a jobb latort, amikor a keresztfán függtél. Világosíts meg minket, miképpen megvilágítottad azokat, akik a holtak országának sötétségében voltak. És vezess vissza mindnyájunkat a gyönyörűség Paradicsomába, mert Te, Urunk, áldott Isten vagy, és illik Hozzád a dicsőség, tisztelet, hatalom, uralom és imádás a Te jó Atyáddal és a Szentlélekkel együtt mindörökké. Ámen.

Könyörgés, amelyet minden óra végén imádkozunk

Irgalmazz nekünk, Isten, majd ismét irgalmazz nekünk. Te, aki minden időben és minden órában, a mennyben és a földön imádott és dicsőített vagy, a mi jóságos Krisztus Istenünk, a türelmes, nagy irgalmú és bőségesen könyörületes, aki szereti az igazakat és könyörül a bűnösökön, akik között első én vagyok; aki nem akarod a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen; aki mindenkit meghívsz az üdvösségre az eljövendő javak ígérete miatt:

Uram, fogadd el tőlünk e órában és minden órában könyörgéseinket; könnyítsd meg életünket, és vezess parancsolataid megtartására; szenteld meg lelkünket; tisztítsd meg testünket; igazítsd meg gondolatainkat; tisztítsd meg szándékainkat; gyógyítsd meg betegségeinket és bocsásd meg bűneinket; és szabadíts meg minket minden rossz szomorúságtól és szívfájdalomtól; vegyél körül minket szent angyalaiddal, hogy táborukkal megőrizve és eligazítva eljussunk a hit egységére és a Te felfoghatatlan és határtalan dicsőséged ismeretére; mert áldott vagy mindörökké. Ámen.

Istenünk, tégy minket méltókká, hogy hálával mondjuk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy