Órai imák

MIATYÁNK

Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jõjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsõség mind örökké. Ámen!

HÁLAADÓ IMÁDSÁG

Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

Jõjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsõség mind örökké. Ámen!

50. zsoltár

Asáf zsoltára.

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!

És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.

Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?

Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.

Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

Ekkor az imádkozó mondja:

Asáf zsoltára.

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!

És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.

Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?

Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.

Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

133. zsoltár

Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörûséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!

Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;

Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!

Keljetek fel, a világosság fiai

Keljetek fel, a világosság fiai, dicsérjük a Seregek Urát, hogy megadja nekünk lelkünk üdvösségét. Amikor előtted testben megállunk, vedd el elménkből a tunyaság álmát. Adj nekünk, Urunk, éberséget, hogy megértsük, miként álljunk Előtted az imádság idején, és hogy fölküldjük Hozzád a méltó dicséretet, és elnyerjük sok bűnünk bocsánatát. (Dicsőség Néked, embereket szerető)

Áldjátok az Urat, az Úr szolgái, akik az Úr házában álltok, a mi Istenünk udvaraiban. Éjszakákon át emeljétek fel kezeteket a szentség felé, és áldjátok az Urat. Áldjon meg titeket az Úr Sionról, aki az eget és a földet alkotta. (Dicsőség Néked, embereket szerető)

Közeledjék könyörgésem Eléd, Uram, igéd szerint oktass engem. Jussék kérésem a Te színed elé, Uram; igéd szerint éltess engem. Ajkaim zengjék dicséretedet, ha megtanítasz engem végzéseidre. Nyelvem hirdeti beszédeidet, mert minden parancsolatod igaz. Legyen kezed segítségemre, mert kívántam parancsolataidat. Üdvösségedet vágytam, Uram, és törvényed az én elmélkedésem. Lelkem éljen, és dicsérjen Téged, és ítéleteid segítsenek engem. Eltévedtem, mint az elveszett juh: keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feledkeztem.

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen. Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, most és mindörökké, mind a világ végezetéig. Ámen. Dicsőség Néked, embereket szerető, jóságos. Békesség Anyádnak, a Szűznek, minden szenteddel együtt. Dicsőség Néked, ó szent Szentháromság, irgalmazz nekünk.

Feltámad Isten, és elszélednek minden ellenségei, és elfutnak színe elől mind, akik szent nevében gyönyörködni nem akarnak. A Te néped pedig legyen áldásban: ezrek ezrei és tízezrek tízezrei, akik cselekszik a Te akaratodat. Uram, nyisd meg ajkamat, és szám a Te dicséretedet hirdesse. Ámen. Alleluja.

Az ima kezdete

3. zsoltár

Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.

Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!

Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.

De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.

Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.

Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.

Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.

Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]

6. zsoltár

Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.

Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?

Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. [ (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. ]

12. zsoltár

Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.

Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.

Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

Te Uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké. [ (Psalms 12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. ]

69. zsoltár

Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.

Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:

Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.

Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.

Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.

Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.

Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;

Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.

Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;

Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.

Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.

Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.

Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!

Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.

Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]

85. zsoltár

Az éneklõmesternek, Kóráh fiainak zsoltára.

Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób [nemzetségébõl ] való foglyokat.

Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bûnüket. Szela.

Elhárítottad [róluk] minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését.

Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat!

Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékrõl nemzedékre tartod-é haragod?

Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?

Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!

Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az õ népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.

Bizonyára közel van az õ szabadítása az õt félõkhöz, hogy dicsõség lakozzék a mi földünkön.

Irgalmasság és hûség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.

Hûség sarjad a földbõl, és igazság tekint alá az égbõl.

Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét. [ (Psalms 85:14) Igazság jár elõtte és követi õt az õ lépéseinek útján. ]

90. zsoltár

Mózesnek, az Isten emberének imádsága.

Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.

Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;

Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.

Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.

Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.

Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.

És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

116. zsoltár

Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.

Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:

Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.

Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.

Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.

Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.

Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,

Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

117. zsoltár

Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják õt mind a népek!

Mert nagy az õ kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!

118. zsoltár (I)

Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme!

Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az õ kegyelme!

Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az õ kegyelme!

Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az õ kegyelme!

Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott [és] tágas térre [tett] engem az Úr.

Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?

Velem van az Úr az én segítõim közt, és nézni fogok az én gyûlölõimre.

Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.

Jobb az Úrban bízni, mint fõemberekben reménykedni.

Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém õket.

Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém õket.

Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tûz, mert az Úr nevében elvesztém õket.

Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.

Erõsségem és énekem az Úr, és õ lõn nékem szabadulásul.

Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!

Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!

Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.

Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon [és] dicsérjem az Urat!

Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.

Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!

A kõ a melyet az építõk megvetettek, szegeletkõvé lett!

Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink elõtt!

Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!

Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó elõmenetelt!

Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!

Isten az Úr és õ világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.

Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.

Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme!

(A száztizenkilencedik zsoltár)

(1) Boldogok, akik útjukon feddhetetlenek, akik az Úr törvénye szerint járnak. Boldogok, akik megőrzik intelmeit, és teljes szívükből keresik Őt; nem cselekszenek gonoszságot, az Ő útjain járnak. Megparancsoltad, hogy parancsolataidat igen megőrizzék. Vajha útjaim egyenesek volnának, hogy megőrizzem végzéseidet! Akkor nem szégyenülnék meg, ha minden parancsolatodra figyelnék. Egyenes szívvel adok hálát Neked, amikor megismerem igazságod ítéleteit. Végzéseidet megőrzöm: soha el ne hagyj engem. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(2) Mivel tisztíthatja meg az ifjú az útját? Úgy, ha a Te igéd szerint őrzi magát. Teljes szívből kereslek Téged; ne engedd, hogy parancsolataidtól eltávozzam. Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy, Uram, taníts meg a Te végzéseidre. Ajkammal hirdettem szád minden ítéletét. Örömöt találtam intelmeid útjában, mint minden gazdagságban. Parancsolataidról elmélkedem, és a Te utjaidat nézem. Rendeleteidben gyönyörködöm, igédet el nem felejtem. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(3) Tégy jót szolgáddal, hogy éljek, és megtartsam igédet. Nyisd meg szememet, hogy lássam törvényed csodáit. Jövevény vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsolataidat. Lelkem mindenkor kívánja ítéleteidet. Megdorgáltad a kevélyeket, az átkosokat, akik elhajlanak parancsolataidtól. Vedd el rólam a gyalázatot és a megvetést, mert intelmeid után vágyódtam. Fejedelmek ültek össze, és ellenem szóltak; szolgád pedig végzéseidről elmélkedett. Bizonyságaid gyönyörűségem, és tanácsosaim. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(4) Porhoz ragadt lelkem: éltess meg igéd szerint. Útjaimat elbeszéltem, és meghallgattál; taníts meg végzéseidre. Értess meg velem a Te rendeléseid útját, hogy a Te csodáidról elmélkedjem. Könnyhullatásban olvad a lelkem: erősíts meg igéd szerint. A hazugság útját távolítsd el tőlem, és törvényeddel könyörülj rajtam. Igazságod útját választottam, ítéleteidet nem feledtem. Bizonyságaidhoz ragadtam, Uram; ne szégyeníts meg engem. Parancsolataid útján futok, mert tágassá tetted szívemet. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(5) Taníts meg, Uram, a Te végzéseid útjára, és mindvégig azt őrzöm. Adj értelmet, és megőrzöm törvényedet, és teljes szívemből megtartom. Vezess parancsolataid ösvényén, mert abban gyönyörködöm. Hajlítsd szívemet bizonyságtételeidhez, és ne a nyereséghez. Fordítsd el szememet a hiábavalóságoktól; a Te útjaidban éltess engem. Teljesítsd szavadat szolgád felől, amit istenfélelmedre adtál. Fordítsd el gyalázatomat, amitől rettegek, mert ítéleteid jók. Íme, megkívántam parancsolataidat: igazságoddal éltess engem. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(6) Jöjjön el hozzám irgalmad, Uram, a Te szavad szerint a Te szabadításod, hogy megfeleljek annak, aki gyaláz, mert igédben reménykedtem. Igazságod igéjét ne vedd el számból teljességgel, mert ítéleteidben reménykedtem. Törvényedet örökké megtartom, mindörökkön örökké. Tágasságban járok, mert intelmeid után kérdezősködtem. Királyok előtt szólok bizonyságaidról, és meg nem szégyenülök. Parancsolataidban gyönyörködöm, amelyeket igen szeretek. Kezemet is fölemelem parancsolataidhoz, amelyeket igen szeretek, és rendeléseidről elmélkedem. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(7) Emlékezzél meg szolgádnak adott igédről, mert abban reménykedtem. Ez vigasztalásom nyomorúságomban, hogy a Te igéd megelevenít engem. A kevélyek igen csúfolnak engem, de törvényedtől nem hajlottam el. Megemlékeztem ítéleteidről, ó Uram, eleitől fogva, és megvigasztalódtam. Búsongás fogott el a gonoszok miatt, akik elhagyták törvényedet. Végzéseid énekeim voltak az én zarándokházamban. Éjjel megemlékezem a Te nevedről, Uram, és törvényedet megőriztem. Ez jutott nekem, mert a Te végzéseidet kerestem. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(8) Az Úr az én örökségem; megfogadtam, hogy őrzöm parancsolataidat. Egész szívből könyörögtem orcádhoz: könyörülj rajtam a Te igéd szerint. Útjaimat megfontoltam, és lábamat a Te bizonyságaidhoz fordítottam. Siettem, és nem késlekedtem, hogy megtartsam parancsolataidat. A gonoszok kötelei körülvettek, de törvényedet el nem feledtem. Az éjszaka közepén fölkelek, hogy hálát adjak Neked igaz ítéleteidért. Társa vagyok mindazoknak, akik félnek Téged, és őrzik parancsolataidat. Irgalmasságod betölté a földet, Uram: taníts meg engem a Te rendeléseidre. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(9) Jót cselekedtél szolgáddal, Uram, igéd szerint: jóságot, fegyelmet és ismeretet taníts nekem, mert parancsolataidban hittem. Mielőtt megaláztál, tévelyegtem; azért most megtartom igédet. Jó vagy, Uram, és jót teszel: taníts meg végzéseidre. A kevélyek hazugságot koholnak ellenem; én pedig teljes szívből őrzöm parancsolataidat. Megzsírosodott, érzéketlen lett szívük; én pedig a Te törvényedben gyönyörködöm. Jó nékem, hogy megaláztál engem, hogy megtanuljam rendeléseidet. Ajkad törvénye jobb nekem, mint ezernyi arany és ezüst. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(10) Kezeid teremtettek és formáltak engem; adj értelmet, hogy megtanuljam parancsolataidat. Akik félnek Téged, látnak engem, és örvendeznek, mert igédben reménykedtem. Tudom, Uram, hogy ítéleteid igazak, és hűségből aláztál meg engem. Legyen irgalmad vigasztalásom szerinted, amint szolgádnak megígérted. Jöjjön el hozzám irgalmasságod, hogy éljek, mert a Te törvényed az én gyönyörűségem. Szégyenüljenek meg a kevélyek, mert hamisan vádoltak engem; én pedig a Te parancsaidon elmélkedem. Térjenek hozzám, akik félnek Téged, és ismerik bizonyságaidat. Legyen szívem feddhetetlen a Te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(11) Lelkem vágyik a Te szabadításodra, és igédben reménykedem. Szemem elbágyadt a Te igéd után, ezt mondván: mikor vígasztalsz meg engem? Bár tömlővé lettem a füstben, mégsem feledtem el a Te végzéseidet. Meddig lesz szolgádnak napja? Mikor ítélsz az én üldözőim felett? Ástak nekem a törvényt megszegők vermeket, de nem a Te törvényed szerint, Uram. Minden parancsolatod igaz; hamisan üldöznek engem: segíts meg. Kevés híja, hogy a földön elvesztettek engem; de én a Te parancsaidat el nem hagytam. A Te irgalmasságod szerint éltess meg engem, és megőrzöm szádnak bizonyságait. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(12) Uram, a Te igéd örökre megmarad a mennyben, nemzedékről nemzedékre tart hűséged. Megalapítottad a földet, és az megáll. Rendeleteid szerint áll ma is minden, mert minden a Te szolgád. Ha nem lett volna gyönyörűségem a Te törvényed, már elvesztem volna nyomorúságomban. Soha el nem felejtem a Te parancsolataidat, mert azok által éltettél meg engem. A Tiéd vagyok: szabadíts meg engem, mert a Te parancsolataidat kerestem. A bűnösök leskelődnek rám, hogy elveszítsenek; de én a Te bizonyságaidnak adtam értelemszerű figyelmet. Minden tökéletességnek láttam végét; de a Te parancsolatod igen tágas. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(13) Mily igen szeretem a Te törvényedet! Egész nap erről elmélkedem. Parancsaid bölcsebbé tettek engem ellenségeimnél, mert örökké velem vannak. Tanítóimnál is értelmesebb vagyok, mert bizonyságaid az én elmélkedésem. Vének fölött is értelmet nyertem, mert parancsolataidat keresem. Minden gonosz úttól visszatartom lábamat, hogy megtartsam a Te igédet. Ítéleteidtől nem térek el, mert Te tanítottál engem. Mily édes a Te igéd az én ínyemnek! Méznél is édesebb az én számnak. Parancsaidból értelmet nyertem, azért gyűlölök minden hamisság útját. (mert törvényt adtál nekem) (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(14) Lábamnak szövétneke a Te igéd, és ösvényemnek világossága. Megesküdtem, és meg is tartom, hogy igazságos ítéleteidet megtartom. Igen megaláztattam: Uram, éltess meg engem a Te igéd szerint. Szájam önkéntes áldozatait fogadd el, Uram, és ítéleteidre taníts engem. Lelkem mindenkor veszedelemben van, de törvényedet el nem feledtem. Bűnösök tőrt vetettek nekem, de parancsolataidtól nem térek el. Bizonyságaid örökségem lettek örökké, mert szívemnek ujjongása. Szívemet hajlítottam, hogy örökké cselekedjem igazságodat (jutalomért). (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(15) A törvényszegőket gyűlölöm, a Te törvényedet pedig szeretem. Te vagy oltalmam és pajzsom; igédben reménykedem. Távozzatok tőlem, gonosztevők, hogy parancsolataimnak kutatására adjam magam. Támogass engem igéd szerint, hogy éljek, és ne szégyeníts meg várakozásomban. Tarts meg engem, és megszabadulok, és mindenkor a Te rendeléseidre tekintek. Megvetetted mindazokat, akik elhajlanak rendeléseidtől, mert hazug az ő gondolkozásuk. Salakként számítod a föld összes bűnöseit; azért szeretem a Te bizonyságaidat. Félelmedet szegezd testembe, mert félek ítéleteidtől. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(16) Jogot és igazságot cselekedtem: ne hagyj engem elnyomóimnak. Légy szolgádnak jó szavatolója; ne engedd, hogy a kevélyek elnyomjanak engem. Szemem ellankadt a Te szabadításod és igazságod beszéde után. Cselekedj szolgáddal a Te irgalmad szerint, és taníts meg engem a Te rendeléseidre. Szolgád vagyok: adj értelmet, hogy megismerjem bizonyságaidat. Ideje van cselekedni az Úrnak: szétzúzták a Te törvényedet. Azért szeretem parancsolataidat aranynál és drágakőnél is inkább. Azért minden Te parancsolatidhoz igazodtam, és minden hamisság útját gyűlölöm. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(17) Csodálatosak a Te bizonyságaid, azért megőrizte azokat az én lelkem. Beszédeid megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket. Számat fölnyitottam és sóvárogtam, mert parancsolataidra vágyódtam. Fordulj felém, és könyörülj rajtam, amiképpen szoktad azokat szeretni, akik a Te nevedet szeretik. Lépéseimet erősítsd meg a Te igédben, és semmi gonoszság ne uralkodjék rajtam. Szabadíts meg engem az emberek erőszakától, és megőrzöm parancsolataidat. Világosítsd meg orcádat szolgádon, és taníts meg rendeléseidre. Szemem vízfolyamokra fakad, mivel nem tartják meg a Te törvényedet. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(18) Igaz vagy, Uram, és egyenes a Te ítéleted. Megparancsoltad igazságban a Te bizonyságaidat és hűségben igen nagy mértékben. Buzgóság emészt engem, mert ellenségeim elfeledték igéidet. Próbált beszéded igen tiszta, és szolgád szereti azt. Kicsiny vagyok és megvetett, de a Te rendeléseidet el nem feledtem. Igaz a Te igazságod örökké, és a Te törvényed igaz. Nyomorúság és szorongatás fognak el engem; parancsolataid gyönyörűségeim. Igazságod bizonyságai örökkévalók: adj értelmet, hogy éljek. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(19) Teljes szívemből kiáltok: hallgass meg engem, Uram; végzéseidet keresem. Hozzád kiáltok: szabadíts meg engem, hogy megőrizzem bizonyságaidat. Megelelőztem a hajnalhasadást és kiáltottam; igédben reménykedtem. Szemem megelőzte az éjszakai őrváltásokat, hogy elmélkedjem beszédedről. Hallgasd meg szavamat, Uram, a Te irgalmasságod szerint; ítéleteid szerint éltess meg engem. Közeledtek, akik álnokságot űznek; de a Te törvényedtől eltávoztak. Közel vagy Te, Uram, és minden Te parancsolatod igaz. Eleitől fogva tudom bizonyságaidról, hogy örökre megalapítottad azokat. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(20) Nézd nyomorúságomat, és szabadíts meg engem, mert a Te törvényedet el nem feledtem. Pereld peremet, és válts meg engem; igéd szerint éltess meg. A bűnösökre messze van a szabadulás, mert rendeléseidet nem keresik. Irgalmasságod sok, Uram: ítéleteid szerint éltess meg. Sokan vannak, akik üldöznek és szorongatnak engem; de bizonyságaidtól el nem hajlottam. Láttam a hűtleneket, és megrendültem, mert beszédedet nem tartották meg. Nézd, mennyire szeretem parancsolataidat: Uram, a Te irgalmasságod szerint éltess meg. Igédnek kezdete igazság, és örökkévalók a Te igaz ítéleteid. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(21) Fejedelmek üldöznek ok nélkül; de igéid elől remeg az én szívem. Örömöt találok a Te beszédedben, mint aki nagy zsákmányt talál. A hamisságot gyűlölöm és útálom, de törvényedet szeretem. Naponként hétszer dicsérlek igaz ítéleteidért. Békesség sok azokon, akik szeretik a Te törvényedet, és nem botlanak meg. Vártam a Te szabadításodat, Uram, és parancsolataidat szeretem. Megtartotta az én lelkem a Te bizonyságaidat, és igen szereti azokat. Parancsolataidat és bizonyságaidat megtartottam, mert minden utam előtted van, Uram. (ذكصاسي فيلا نيثروبي: Dicsőség Néked, embereket szerető Doxa ci Vilan`;rwpe)

(22) Közeledjék könyörgésem Eléd, Uram, igéd szerint oktass engem. Jussék kérésem a Te színed elé, Uram; igéd szerint éltess engem. Ajkaim zengjék dicséretedet, ha megtanítasz engem végzéseidre. Nyelvem hirdeti beszédeidet, mert minden parancsolatod igaz. Legyen kezed segítségemre, mert kívántam parancsolataidat. Üdvösségedet vágytam, Uram, és törvényed az én elmélkedésem. Lelkem éljen, és dicsérjen Téged, és ítéleteid segítsenek engem. Eltévedtem, mint az elveszett juh: keresd meg szolgádat, mert parancsolataidról el nem feledkeztem. Alleluja.

(Máté evangéliuma 25, 1–13) Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik elővévén lámpásaikat kimentek a vőlegény elé. Öt közülük balga volt, és öt okos. A balgák, mikor lámpásaikat elvették, nem vittek magukkal olajat; az okosak pedig korsókban is vittek olajat lámpásaikkal. Késvén pedig a vőlegény, mindnyájan elszunnyadtak és aludtak. Éjféltájban pedig lőn kiáltás: Ímé, a vőlegény jő, menjetek elébe! Akkor felkelének mindazok a szüzek, és rendbe hozták lámpásaikat. A balgák pedig mondták az okosaknak: Adjatok nekünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialszanak. Az okosak pedig felelvén mondták: Hátha nem lesz elegendő nekünk és nektek; menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak. Mikor pedig elmentek vásárolni, megérkezett a vőlegény; és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. Később pedig a többi szüzek is megjöttek, mondván: Uram, Uram, nyiss meg nékünk! Ő pedig felelvén monda: Bizony mondom néktek: nem ismerlek titeket. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát, amelyben az embernek Fia eljő. (és a dicsőség most és mindenkor az Istené.)

A Szakaszok (Troparok)

Ímé, a Vőlegény éjfélkor jő: boldog a szolga, akit ébren talál; ám akit tunya álomban talál, az nem méltó, hogy Vele menjen. Vigyázz tehát, ó én lelkem, hogy meg ne nehezedj álomra, és ki ne vettess a Királyságból; hanem virrassz és kiáltsd: Szent, szent, szent vagy, Isten, az Istenszülőért könyörülj rajtunk. (ذوكصابتري كيه إيو كي آجيو ابنيفماتي Δόξα Πατρί καὶ Υἱῷ καὶ Ἁγίῳ Πνεύματι - Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek.)

Értsd meg, ó én lelkem, ama rettenetes napot, és ébredj föl; és világosítsd meg lámpásodat az öröm olajával. Mert nem tudod, mikor jő hozzád a szó: Ímé, a Vőlegény eljött. Vigyázz tehát, ó én lelkem, ne szunnyadj el, hogy kinn ne állj zörgetve, mint az öt balga szűz; hanem virrassz könyörögve, hogy Krisztus, az Úr, kövér olajjal találkozzék veled, és isteni, igaz dicsősége menyegzőjével megajándékozzon. (كي نين، كي آ إي، كي ايستوس إي أوناس تون إي أونون آمين Καὶ νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν - most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.)

Te vagy a mi üdvösségünk kőfala, ó Istenszülő Szűz, a meg nem rendülő, bevehetetlen erősség. Semmisítsd meg az ellenség tanácsát; és szolgáid szomorúságát fordítsd örömre; oltalmazd városunkat (kolostorunkat), és harcolj fejedelmeinkért (elöljáróinkért); közbenjárásoddal esedezz a világ békéjéért; mert Te vagy a mi reménységünk, ó Istenszülő. (كي نين، كي آ إي، كي ايستوس إي أوناس تون إي أونون آمين Καὶ νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν - most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.)

Mennyei Király, Vigasztaló, az igazság Lelke, aki mindenütt jelen vagy és mindent betöltesz, a javak kincse és az életadó: jöjj el, kérünk, és lakozz bennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől, ó Jóságos, és üdvözítsd lelkünket. (ذوكصابتري كيه إيو كي آجيو ابنيفماتي Δόξα Πατρί καὶ Υἱῷ καὶ Ἁγίῳ Πνεύματι - Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek.)

Amiképpen tanítványaiddal voltál, ó Üdvözítő, és békességet adtál nekik, jöjj el, légy velünk is, és add meg nekünk békességedet, és szabadíts meg minket, és tartsd meg lelkünket. (كي نين، كي آ إي، كي ايستوس إي أوناس تون إي أونون آمين Καὶ νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν - most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.)

Amikor szent templomodban állunk, úgy számíttatunk, mintha a mennyben állnánk. Ó Istenszülő, Te vagy a menny kapuja: nyisd meg nekünk az irgalom kapuját.

Κύριε ἐλέησον Kyrie eleison (Uram, irgalmazz) 41-szer

Szent, szent, szent

Szent, szent, szent, Seregek Ura. Az ég és a föld teljes a Te dicsőségeddel és tiszteleteddel. Irgalmazz nekünk, Isten Atya, a Mindenható. Ó szent Szentháromság, irgalmazz nekünk. Urunk, a Seregek Istene, légy velünk, mert nincs más segítőnk nyomorúságainkban és szorongattatásainkban rajtad kívül.

Oldd föl, bocsásd meg és engedd el, Istenünk, gonoszságainkat, amelyeket akaratunkkal és akaratunk ellenére elkövettünk, amelyeket tudva és tudatlanul tettünk, a rejteket és a nyilvánvalót. Uram, bocsásd meg azokat nekünk a Te szent nevedért, melyet ránk hívnak. Irgalmad szerint, Uram, és ne bűneink szerint.

És tégy minket méltókká, hogy hálával mondjuk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy..

A második szolgálat

118. zsoltár (VIII)

Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.

Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt.

És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.

Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük.

Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!

Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!

Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.

A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!

Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?

Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!

Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.

Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.

Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.

Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.

A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.

Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.

Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.

Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.

Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.

Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.

Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.

Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!

Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.

A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.

Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.

Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!

Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!

Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!

A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!

Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.

Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!

A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!

Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.

Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.

Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.

Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.

Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.

Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.

Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.

Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.

És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,

Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!

És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!

És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.

És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.

És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.

És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.

És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.

Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!

Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.

A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.

Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.

Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.

Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.

Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.

Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.

Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.

Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!

Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.

Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.

Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.

Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.

Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.

A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!

Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.

Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.

Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.

Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.

A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.

Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.

Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.

A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.

A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.

A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.

Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.

Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.

Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.

Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.

Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!

Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.

A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.

Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?

Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]

Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!

Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.

A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.

Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.

Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.

A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.

Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.

Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.

Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.

Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.

Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.

Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!

Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.

Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.

Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.

Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.

Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.

Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!

A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.

Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.

Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.

Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.

Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.

Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.

A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.

Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.

Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.

Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.

Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.

Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.

Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.

Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.

Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.

Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.

Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!

Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.

Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.

Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!

Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!

Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.

Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.

Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.

Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat.

A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket.

Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.

Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin.

Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!

Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat!

A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!

Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.

Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.

A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.

Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.

Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.

Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.

A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.

Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.

A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!

Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.

Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.

Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.

Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.

Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!

Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.

Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.

Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.

Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el!

Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!

Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel.

Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.

Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.

Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.

Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!

A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.

A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem.

Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.

A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.

Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.

A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.

Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.

Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.

Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted.

Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.

Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!

Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.

Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz.

Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!

Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.

Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!

Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

118. zsoltár (IX)

Grádicsok éneke.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtõl!

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával.

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölõivel!

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, õk viadalra [készek.]

118. zsoltár (X)

Grádicsok éneke.

Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.

Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te õrizõd.

Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek õrizõje!

Az Úr a te õrizõd, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felõl.

Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.

Az Úr megõriz téged minden gonosztól, megõrzi a te lelkedet.

Megõrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!

118. zsoltár (XI)

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk!

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

118. zsoltár (XII)

Grádicsok éneke.

Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy [néznek] szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!

Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.

Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.

118. zsoltár (XIII)

Grádicsok éneke, Dávidtól.

Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:

Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;

Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;

Akkor átfutottak volna rajtunk a felbõszült vizek.

Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!

Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tõrébõl. A tõr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.

A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.

118. zsoltár (XIV)

Grádicsok éneke.

Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az õ népét mostantól fogva mindörökké.

Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.

Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal!

A görbe utakra tévedezõket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevõkkel; békesség legyen Izráelen!

118. zsoltár (XV)

Grádicsok éneke.

Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!

Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.

Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!

A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.

A ki vetõmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jõ elõ, kévéit emelve.

118. zsoltár (XVI)

Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi. Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz az õrizõ.

Hiába néktek korán felkelnetek, késõn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.

Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.

Mint a nyilak a hõsnek kezében, olyanok a serdülõ fiak.

Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.

118. zsoltár (XVII)

Grádicsok éneke. a ki az õ útaiban jár!

Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.

Feleséged, mint a termõ szõlõ házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.

Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!

Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;

És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!

A százhuszonhetedik zsoltár

Boldog mindenki, aki féli az Urat, aki az Ő útjain jár. Kezed munkáját eszed: boldog vagy, és jó dolgod lesz. Feleséged olyan, mint a termékeny szőlőtő házad belsejében; gyermekeid, mint az olajfacsemeték asztalod körül. Ímé, ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat. Megáldjon téged az Úr Sionról, hogy lásd Jeruzsálem javát életed minden napján. És lásd fiaidnak fiait: békesség legyen Izráelen. Alleluja.

A százhuszonnyolcadik zsoltár

Sokat gyötörtek ifjúságomtól fogva – mondja Izráel –, sokat gyötörtek ifjúságomtól fogva, de nem bírtak velem. Hátamat szántották a bűnösök, hosszúra húzták barázdáikat. Igaz az Úr: elvágja a gonoszok köteleit. Szégyenüljenek meg és hátráljanak mind, akik a Siont gyűlölik. Legyenek, mint a háztetők füve, amely kiszárad, mielőtt learatnák; amelyből nem tölti meg kezét az arató, sem kötényét a kévéket gyűjtő. És ne mondják az arra menők: Az Úr áldása rajtatok! Megáldunk titeket az Úr nevében. Alleluja.

(Lukács evangéliuma 7, 36–50) Kérte pedig Őt egy farizeus, hogy egyék nála. Bemenvén azért a farizeus házába, asztalhoz ült. És ímé, egy asszony a városból, aki bűnös volt, amikor megtudta, hogy a farizeus házában asztalnál van, alabástrom szelencét hozott mirhával; és megállt mögötte a lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az Ő lábait, és hajával törölgeté; és csókolgatá az Ő lábait, és megkené őket a kenettel. Látván pedig a farizeus, aki Őt meghívta, mondá magában: Ez, ha próféta volna, tudná, kicsoda és miféle asszony az, aki Őt illeti, hogy bűnös asszony. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Simon, van valami mondanivalóm néked. Ő pedig monda: Mester, mondd el! Egy hitelezőnek vala két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel; mivel pedig nem volt, amivel megadhassák, mindkettőnek elengedé. Mondd meg azért, melyik szereti Őt jobban? Felelvén Simon, monda: Azt gondolom, az, akinek többet engedett el. Ő pedig monda néki: Igazán ítéltél. És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-e ezt az asszonyt? Bementem a te házadba, és vizet lábaimra nem adtál; ez pedig könnyeivel áztatta lábaimat, és hajával törölgeté. Csókot nem adtál nekem; ez pedig, amióta bementem, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. Fejemet olajjal nem kented meg; ez pedig kenettel kente meg lábaimat. Ezért mondom néked: sok bűne megbocsáttatott, mivelhogy igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. És monda néki: Megbocsáttattak néked a te bűneid. És kezdék az asztalnokok egymás között mondani: Kicsoda ez, hogy a bűnöket is megbocsátja? Ő pedig monda az asszonynak: A te hited megtartott téged; eregj el békességgel. (és a dicsőség most és mindenkor az Istené.)

A Szakaszok (Troparok)

Adj nekem, Uram, bőséges könnyforrásokat, amint régente adtál a bűnös asszonynak; és tégy méltóvá, hogy lábaidat megöntözzem, amelyek megszabadítottak engem a tévelygés útjától. És igen jó illatú kenetet vigyek Neked, és szerezzek magamnak tiszta életet a bűnbánat által, hogy én is meghalljam azt a hangot, mely örömmel teljes: A te hited megtartott téged. (ذوكصابتري كيه إيو كي آجيو ابنيفماتي Δόξα Πατρί καὶ Υἱῷ καὶ Ἁγίῳ Πνεύματι - Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek.)

Mikor elgondolom sok gonosz cselekedetemet, és szívembe jut ama rettenetes ítélet gondolata, reszketés fog el, és Hozzád futok, ó embereket szerető Isten. Ne fordítsd el orcádat tőlem, ki esedezem Hozzád, Te, egyedül bűntelen; adj alázatot az én nyomorult lelkemnek, mielőtt elközelít a vég, és üdvözíts engem. (كي نين، كي آ إي، كي ايستوس إي أوناس تون إي أونون آمين Καὶ νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν - most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.)

Az egek boldognak mondanak téged, ó kegyelemmel teljes, a házasság nélküli Menyasszony; és mi is dicsőítjük megfoghatatlan szülésedet. Ó Istenszülő, az irgalom és az üdvösség Anyja, esedezz lelkünk üdvösségéért. (كي نين، كي آ إي، كي ايستوس إي أوناس تون إي أونون آمين Καὶ νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν - most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.)

Mennyei Király, Vigasztaló, az igazság Lelke, aki mindenütt jelen vagy és mindent betöltesz, a javak kincse és az életadó: jöjj el, kérünk, és lakozz bennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől, ó Jóságos, és üdvözítsd lelkünket. (ذوكصابتري كيه إيو كي آجيو ابنيفماتي Δόξα Πατρί καὶ Υἱῷ καὶ Ἁγίῳ Πνεύματι - Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek.)

Amiképpen tanítványaiddal voltál, ó Üdvözítő, és békességet adtál nekik, jöjj el, légy velünk is, és add meg nekünk békességedet, és szabadíts meg minket, és tartsd meg lelkünket. (كي نين، كي آ إي، كي ايستوس إي أوناس تون إي أونون آمين Καὶ νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν - most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.)

Amikor szent templomodban állunk, úgy számíttatunk, mintha a mennyben állnánk. Ó Istenszülő, Te vagy a menny kapuja: nyisd meg nekünk az irgalom kapuját.

Κύριε ἐλέησον Kyrie eleison (Uram, irgalmazz) 41-szer

A Háromszorszent

Szent Isten, Szent Erős, Szent Halhatatlan, aki a Szűztől született, irgalmazz nekünk. Szent Isten, Szent Erős, Szent Halhatatlan, aki érettünk megfeszíttetett, irgalmazz nekünk. Szent Isten, Szent Erős, Szent Halhatatlan, aki feltámadt a halottak közül és felment a mennyekbe, irgalmazz nekünk. Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen. Ó szent Szentháromság, irgalmazz nekünk. Ó szent Szentháromság, irgalmazz nekünk. Ó szent Szentháromság, irgalmazz nekünk.

Uram, bocsásd meg bűneinket. Uram, bocsásd meg vétkeinket. Uram, bocsásd meg botlásainkat. Uram, látogasd meg néped betegeit, és gyógyítsd meg őket a Te szent nevedért. Atyáinkat és testvéreinket, akik elhunytak, Uram, nyugtasd meg lelküket. Te, aki bűn nélkül vagy, Uram, irgalmazz nekünk. Te, aki bűn nélkül vagy, Uram, segíts meg minket, és fogadd el kéréseinket Hozzád; mert Tiéd a dicsőség, a hatalom és a háromszoros megszentelés. Uram, irgalmazz. Uram, irgalmazz. Uram, áldj meg. Ámen.

És tégy minket méltókká, hogy hálával mondjuk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy....

Tenoo oasht emmok o piekhristos nem pekyot en aghathos nem pi epnevma ethowab je akee ak soati emmon nai nan

Grádicsok éneke.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.

Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék.

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe.

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Ekkor az imádkozó így imádkozik:

Grádicsok éneke.

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra!

Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.

[Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás!

Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl.

SZENT, SZENT, SZENT

Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erõmet haladó csodadolgok után;

Sõt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.

Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!

Minden óra záróimája

Grádicsok éneke.

A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:

Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!

Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

Második virrasztás

Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörûséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!

Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;

Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!

119. zsoltár

Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.

Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt.

És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.

Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük.

Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!

Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!

Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.

A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!

Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?

Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!

Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.

Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.

Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.

Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.

A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.

Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.

Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.

Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.

Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.

Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.

Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.

Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!

Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.

A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.

Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.

Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!

Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!

Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!

A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!

Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.

Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!

A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!

Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.

Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.

Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.

Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.

Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.

Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.

Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.

Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.

És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,

Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!

És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!

És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.

És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.

És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.

És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.

És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.

Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!

Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.

A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.

Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.

Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.

Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.

Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.

Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.

Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.

Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!

Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.

Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.

Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.

Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.

Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.

A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!

Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.

Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.

Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.

Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.

A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.

Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.

Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.

A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.

A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.

A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.

Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.

Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.

Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.

Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.

Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!

Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.

A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.

Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?

Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]

Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!

Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.

A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.

Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.

Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.

A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.

Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.

Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.

Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.

Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.

Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.

Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!

Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.

Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.

Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.

Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.

Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.

Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!

A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.

Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.

Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.

Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.

Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.

Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.

A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.

Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.

Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.

Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.

Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.

Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.

Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.

Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.

Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.

Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.

Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!

Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.

Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.

Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!

Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!

Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.

Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.

Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.

Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat.

A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket.

Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.

Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin.

Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!

Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat!

A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!

Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.

Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.

A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.

Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.

Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.

Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.

A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.

Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.

A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!

Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.

Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.

Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.

Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.

Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!

Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.

Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.

Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.

Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el!

Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!

Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel.

Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.

Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.

Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.

Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!

A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.

A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem.

Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.

A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.

Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.

A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.

Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.

Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.

Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted.

Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.

Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!

Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.

Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz.

Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!

Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.

Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!

Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!

120. zsoltár

Grádicsok éneke.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtõl!

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával.

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölõivel!

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, õk viadalra [készek.]

121. zsoltár

Grádicsok éneke.

Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.

Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te õrizõd.

Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek õrizõje!

Az Úr a te õrizõd, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felõl.

Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.

Az Úr megõriz téged minden gonosztól, megõrzi a te lelkedet.

Megõrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!

122. zsoltár

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk!

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

123. zsoltár

Grádicsok éneke.

Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy [néznek] szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!

Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.

Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.

124. zsoltár

Grádicsok éneke, Dávidtól.

Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:

Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;

Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;

Akkor átfutottak volna rajtunk a felbõszült vizek.

Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!

Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tõrébõl. A tõr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.

A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.

125. zsoltár

Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog!

Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit;

Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.

Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi.

Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.

Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.

Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;

A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;

Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.

Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

Mert erõsekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat.

Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.

Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete!

Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port.

Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt?

Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.

Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

(10) A száznegyvenötödik zsoltár

Áldjad, én lelkem, az Urat! Dicsérem az Urat egész életemben, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak vagyok. Ne bízzatok fejedelmekben, sem ember fiában, akinél nincs szabadulás. Kimegy az ő lelke, visszatér földébe: azon a napon elvesznek az ő gondolatai.

Boldog, akinek Jákób Istene segítsége, akinek reménysége az Úrban, az Ő Istenében van, aki alkotta az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; aki megtartja az igazságot mindörökké; aki ítéletet tesz az elnyomottak számára; kenyeret ad az éhezőknek. Az Úr megszabadítja a foglyokat. Az Úr fölegyenesíti a meggörnyedteket. Az Úr megvilágosítja a vakokat. Az Úr szereti az igazakat. Az Úr megőrzi a jövevényeket, és fölemeli az árvát és özvegyet, a bűnösök útját pedig elrontja. Az Úr uralkodik mindörökké: a te Istened, ó Sion, nemzedékről nemzedékre. Alleluja.

(11) A száznegyvenhatodik zsoltár

Dicsérjétek az Urat, mert jó a zsoltár; és a mi Istenünknek ékes a dicséret. Az Úr építi Jeruzsálemet, Ő gyűjti össze Izráel elszéledtjeit. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. Megszámlálja a csillagok sokaságát, és mindegyiknek nevet ad. Nagy a mi Urunk és nagy az Ő ereje, és bölcsességének nincs száma. Az Úr fölsegíti a szelídeket, a bűnösöket pedig megalázza a földig.

Kezdjetek hálaadással az Úrnak, zengjetek zsoltárt a mi Istenünknek citerával; a ki felhőkkel borítja az eget, a ki esőt készít a földnek; füvet sarjaszt a hegyeken, és zöldellést az emberek szolgálatára; aki eledelt ad az állatoknak, és a hollófiókáknak, amelyek hozzá kiáltanak. Nem a ló erejében gyönyörködik, sem a férfi combjaiban nem kedvét leli; hanem az Úr az Őt félőkben gyönyörködik, és azokban, akik az Ő irgalmában reménykednek. Alleluja.

(12) A száznegyvenhetedik zsoltár

Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, dicsérd Istenedet, Sion! Mert megerősítette kapuid zárait, és megáldotta fiaidat tebenned. Aki határaidon békét rendelt, és megtölt téged búza javával. Aki küldi beszédét a földre: gyorsan fut az Ő beszéde. Aki havat ad, mint a gyapjút, és jeget szór, mint a hamut; darabokban veti a jégesőt: kicsoda állhat meg az Ő hidege előtt? Küldi az Ő igéjét, és megolvasztja; fúj az Ő szele, és elfolynak a vizek. Kijelenti igéjét Jákóbnak, rendeléseit és ítéleteit Izráelnek. Nem cselekedett így egyetlen néppel sem, és ítéleteit nem ismertette velük. Alleluja.

(Lukács evangéliuma 12, 32–46) Ne félj, te kisded nyáj, mert tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát. Szerezzetek magatoknak erszényeket, amelyek el nem avulnak, kiapadhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj nem közelít, moly nem rontja meg. Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is. Legyen derekatok felövezve és szövétnekeitek meggyújtva. És ti hasonlók legyetek az olyan emberekhez, akik várják az ő urukat, mikor tér vissza a menyegzőről, hogy amikor megjön és zörget, azonnal megnyissák néki. Boldogok azok a szolgák, akiket ura, mikor hazajön, virrasztva talál. Bizony mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és odamegy, és szolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltás idején jön, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák. Azt pedig tudjátok meg, hogy ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, virrasztana, és nem engedné, hogy házát feltörjék. Legyetek tehát ti is készen, mert amely órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia.

Monda pedig neki Péter: Uram, nékünk mondod-e ezt a példázatot, vagy mindenkinek? És monda az Úr: Kicsoda hát a hű és okos sáfár, akit az ő ura gondviselővé tett a szolgák fölött, hogy idejében adja ki nekik élelmüket? Boldog az a szolga, akit az ő ura, amikor hazajön, ilyen munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden vagyona fölé odaállítja őt. Ha pedig amaz a szolga így szólna az ő szívében: Késik az én uram az eljövetellel, és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, enni és inni és részegeskedni: megjő annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és azon az órán, amelyet nem tud, és kettévágja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. (és a dicsőség most és mindenkor az Istené)

A szent Evangélium Lukács szerint (7,36–50)

Kéré pedig õt egy a farizeusok közül, hogy õ vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.

És ímé a városban egy asszony a ki bûnös vala, mikor megtudta, hogy õ a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom [szelencze drága] kenetet.

És megállván hátul az õ lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az õ lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az õ lábait, és megkené [drága] kenettel.

Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki õt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki õt illeti: hogy bûnös.

És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.

Egy hitelezõnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.

És mikor nem volt nékik mibõl megadni, mind a kettõnek elengedé. E kettõ közül azért, mondd meg, melyik szereti õt jobban?

Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És [Jézus] monda néki: Igazán ítéltél.

És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.

Engem meg nem csókolál: ez pedig az idõtõl fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.

Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig [drága] kenettel kené meg az én lábaimat.

Minekokáért mondom néked: Néki sok bûne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bûneid.

És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bûnöket is megbocsátja?

Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!

Tenoo oasht emmok o piekhristos nem pekyot en aghathos nem pi epnevma ethowab je akee ak soati emmon nai nan

Imádunk Téged, Krisztus, jóságos Atyáddal és a Szentlélekkel együtt, mert eljöttél és megmentettél minket.

1. Adj nekem, Uram, sok könnyforrást, miként egykor a bűnös asszonynak adtál. Tégy méltóvá, hogy megmossam a Te lábaidat, amelyek megszabadítottak a tévelygés útjától, és hogy drága illatos olajat ajánljak Neked, s a bűnbánaton át tiszta életet nyerjek, hogy meghalljam az örömmel teljes hangot: „Hited megtartott téged.”

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek.

2. Amikor számos gonosz tettemre gondolok, és szívembe költözik annak a rettenetes ítéletnek a gondolata, reszketés fog el, és Hozzád menekülök, emberszerető Isten. Ne fordítsd el arcodat tőlem, esedezem Hozzád, egyetlen bűntelen. Adj alázatot szegény lelkemnek, mielőtt eljön a vég, és üdvözíts meg.

Most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

3. Az egek áldanak téged, kegyelemmel teljes, a soha nem házasodott Menyasszony. És mi is dicsőítjük felfoghatatlan szülésedet. Istenszülő, az irgalom és üdvösség anyja, közbenjárásoddal könyörögj lelkünk üdvösségéért.

Most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

4. Mennyei Király, Vigasztaló, az igazság Lelke, ki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, a javak kincsesháza és az életadó: jöjj és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket.

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek.

5. Amiképpen tanítványaiddal voltál, Üdvözítő, és békét adtál nekik, jöjj el hozzánk is jóságosan, és légy velünk, és add meg nekünk a Te békédet, és üdvözíts minket, és szabadítsd meg a mi lelkünket.

Most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

6. Valahányszor állunk a Te szent hajlékodban, mintegy a mennyben állunk. Istenszülő, te vagy az ég kapuja, nyisd meg nekünk az irgalmasság kapuját.

Ekkor az imádkozó így imádkozik:

Uram, hallgass meg minket, irgalmazz nekünk, és bocsásd meg bűneinket. Ámen.

(Uram, irgalmazz) 41-szer

A szent, ortodox Hitvallás (Nikaia–Konstantinápolyi Hitvallás)

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében.

Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, nem teremtmény, egylényegű az Atyával, és általa lett minden. Érettünk emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett. Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra feltámadt az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján. Újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége.

Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától származik. Akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút; Ő szólt a próféták szavával.

Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban.

Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára.

Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.

Κύριε ἐλέησον Kyrie eleison (Uram, irgalmazz) 41-szer

129. zsoltár

Grádicsok éneke.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.

Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék.

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe.

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

131. zsoltár

Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erõmet haladó csodadolgok után;

Sõt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.

Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!

132. zsoltár

Grádicsok éneke.

A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:

Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!

Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

133. zsoltár

Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörûséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!

Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;

Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!