Jelenlegi óra
Fátyol-imádság
A Kompletórium és az Éjféli ima között mondott Fátyol-imát főként szerzetesek, papok és püspökök végzik, mint a szív elcsendesítésének és önvizsgálatának eszközét elalvás előtt.
Az esti imaóra, melyet a sötétség fátyla vagy a sötétség függönye (Sittár – a szó elején rövid i-vel) órájának neveznek; ideje az éjszaka első beállta, és különösen a szerzetes atyák számára rendeltetett.
MIATYÁNK
Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jõjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsõség mind örökké. Ámen!
HÁLAADÓ IMÁDSÁG
Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jõjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsõség mind örökké. Ámen!
50. zsoltár
Asáf zsoltára.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!
És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.
[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?
Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
A fátyol áldott imája,
Asáf zsoltára.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!
És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.
[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?
Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
4. zsoltár
Az éneklõmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.
Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsõségem? [Meddig] szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.
Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.
Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk. [ (Psalms 4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. ]
6. zsoltár
Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.
Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?
Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. [ (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. ]
8. zsoltár
Az éneklõmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.
Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsõségedet.
A csecsemõk és csecsszopók szájával erõsítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyûlölködõt és bosszúállót elnémítsd.
Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:
Micsoda az ember - [mondom] - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Hiszen kevéssel tetted õt kisebbé az Istennél, és dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt!
Úrrá tetted õt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;
Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezõnek vadait is;
Az ég madarait és a tenger halait, [mindent], a mi a tenger ösvényein jár. [ (Psalms 8:10) Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön! ]
12. zsoltár
Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.
Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.
Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.
Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.
A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?
A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.
Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.
Te Uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké. [ (Psalms 12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. ]
15. zsoltár
Dávid zsoltára.
A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az õ szívében.
Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.
A megbélyegzett útálatos az õ szemeiben, de az Urat félõket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.
Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.
24. zsoltár
Dávid zsoltára. a föld kereksége s annak lakosai.
Mert õ alapította azt a tengereken, és a folyókon megerõsítette.
Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az õ szent helyén?
Az ártatlan kezû és tiszta szívû, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.
Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétõl.
Ilyen az õt keresõk nemzetsége, a Jákób [nemzetsége,] a kik a te orczádat keresik. Szela.
Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsõség királya.
Kicsoda ez a dicsõség királya? Az erõs és hatalmas Úr, az erõs hadakozó Úr.
Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsõség királya!
Kicsoda ez a dicsõség királya? A seregek Ura, õ a dicsõség királya. Szela.
26. zsoltár
Dávidé.
Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.
Mert kegyelmed szemem elõtt van, és hûségedben járok-kelek.
Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.
Gyûlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.
Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!
Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.
Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsõséged hajlékának helyét.
Ne sorozd a bûnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,
A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.
Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.
Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.
66. zsoltár
Az éneklõmesternek; zsoltár, ének.
Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét!
Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.
A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne.
A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.
A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre.
Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tõlem.
69. zsoltár
Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.
Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.
Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.
Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.
Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.
Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.
Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]
A következő zsoltárok a 3. órából valók:
Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.
Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.
Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.
Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.
Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.
Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.
Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]
22. zsoltár
Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!
Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.
Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.
Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]
29. zsoltár
Dávid zsoltára.
Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.
Az Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsõség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.
Az Úr szava erõs; az Úr szava fenséges.
Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.
És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.
Az Úr szava tûzlángokat szór.
Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.
Az Úr szava megborjaztatja a nõstény szarvasokat, lehántja az erdõket, és az õ hajlékában mindene azt mondja: dicsõ!
Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.
Az Úr ad erõt népének, az Úr megáldja népét békességgel.
42. zsoltár
Az éneklõmesternek; Kóráh fiainak tanítása.
Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élõ Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elõtt?
Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"
Mikor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelõtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem õket, az ünneplõ sokaságot, az Isten házáig.
Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az õ orczájának szabadításáért.
Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjérõl, a Miczár hegyérõl.
Örvény örvényt hív elõ zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
Hadd mondjam Istennek, az én kõszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? [ (Psalms 42:12) Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. ]
A következő zsoltárok a 6. órából valók:
Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban.
Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]
Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért.
Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; [ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában. ]
56. zsoltár
Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban.
Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]
Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért.
Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; [ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában. ]
85. zsoltár
Az éneklõmesternek, Kóráh fiainak zsoltára.
Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób [nemzetségébõl ] való foglyokat.
Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bûnüket. Szela.
Elhárítottad [róluk] minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését.
Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat!
Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékrõl nemzedékre tartod-é haragod?
Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?
Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!
Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az õ népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.
Bizonyára közel van az õ szabadítása az õt félõkhöz, hogy dicsõség lakozzék a mi földünkön.
Irgalmasság és hûség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.
Hûség sarjad a földbõl, és igazság tekint alá az égbõl.
Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét. [ (Psalms 85:14) Igazság jár elõtte és követi õt az õ lépéseinek útján. ]
90. zsoltár
Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.
Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.
Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;
Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.
Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.
Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.
Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.
És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
A száztizedik zsoltár
Így szólott az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomon, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem. Hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr Sionból: uralkodj ellenségeid közepette! Nálad a nép készsége hatalmad napján, a szentek díszében; méhedből hajnalcsillag előtt szültelek téged.
Megesküdött az Úr, és meg nem bánja: Pap vagy Te mindörökké Melkisédek rendje szerint. Az Úr a Te jobbodon: megront a harag napján királyokat. Ítél a nemzetek között, betölti (a földet) hullákkal; szétzúzza a földön sokak fejét. Az úton a patakból iszik, azért fölemeli fejét. Alleluja.
96. zsoltár
Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!
Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az õ nevét; hirdessétek napról-napra az õ szabadítását.
Beszéljétek a népek között az õ dicsõségét, minden nemzet között az õ csodadolgait;
Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.
Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.
Ékesség és fenség van elõtte; tisztesség és méltóság az õ szent helyén.
Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsõséget és tisztességet!
Adjátok az Úrnak neve dicsõségét; hozzatok ajándékot és jõjjetek be az õ tornáczaiba!
Hajoljatok meg az Úr elõtt szent ékességben; rettegjen elõtte az egész föld!
Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerõsítette a földet, hogy meg ne induljon; õ ítéli meg a népeket igazsággal.
Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!
Viduljon a mezõ és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdõ minden fája is,
Az Úrnak orczája elõtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az õ hûségével.
109. zsoltár
Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.
Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!
Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!
Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.
Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!
Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
114. zsoltár
Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:
Júda lõn az õ szentséges [népe] és Izráel az õ királysága.
A tenger látá õt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.
A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.
Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?
Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?
Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt,
A ki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.
115. zsoltár
Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az õ Istenök?
Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az õ torkukkal.
Hasonlók legyenek azokhoz készítõik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök!
Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa õ.
Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!
A százhuszonkilencedik zsoltár
A mélységből kiáltok Hozzád, Uram. Uram, halld meg szavamat. Legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára. Ha a gonoszságokat számon tartod, Uram, ki állhat meg, Uram? De Tenálad van a bocsánat. Nevedért vártalak, Uram; várta a lelkem a Te igédet. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt; jobban, mint az őrök a reggelt. Bízzék Izráel az Úrban; mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges Nála a megváltás; és megváltja Izráelt minden bűnétől. Alleluja.
120. zsoltár
Grádicsok éneke.
Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtõl!
Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával.
Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölõivel!
Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, õk viadalra [készek.]
A százharmincegyedik zsoltár
Emlékezz meg, Uram, Dávidról és minden szenvedéséről; hogy megesküdt az Úrnak, fogadással fogadta Jákób Istenének: Nem megyek be házam sátorába, nem hágok fel fekvőhelyem nyoszolyájára; nem adok álmot szemeimnek, sem szemhéjaimnak szunnyadást, sem halántékomnak nyugalmat, míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot. Ímé, meghallottuk azt Efrátában, és megtaláltuk a mező rengetegében. Menjünk be hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolya elé.
Kelj föl, Uram, nyugalmadra, Te és a Te hatalmadnak ládája. Papjaid öltsenek igazságot, és jámboraid örvendezzenek. Dávid, a Te szolgád kedvéért ne fordítsd el a Te fölkentedtől orcádat. Megesküdött az Úr Dávidnak biztos esküvel, és nem tér el attól: Hasonlóképpen gyümölcsöt ültetek majd a te székedre a te méhed gyümölcséből. Ha megőrzik fiaid szövetségemet és intelmeimet, melyeket megtanítok nékik: fiaik is mindörökké a te székedben ülnek. Mert kiválasztotta az Úr a Siont, magának kívánta azt lakóhelyül: Ez az én nyugvóhelyem mindörökké, itt lakozom, mert ezt kívántam. Eledelét bőségesen megáldom, szegényeit kenyérrel megelégítem; papjait üdvösséggel öltöztetem, és jámborai örvendezni fognak nagy örömmel. Ott sarjasztok Dávidnak szarvat; szövétneket rendeztem az én fölkentemnek. Ellenségeit szégyennel öltöztetem, rajta pedig kivirul az Ő szentsége. Alleluja.
A százharminckettedik zsoltár
Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Olyan, mint a drága olaj a fejen, amely aláfolyik a szakállon, Áron szakállán, amely lefolyik ruhájának prémjére; mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Mert ott parancsolta az Úr az áldást, az örök életet. Alleluja.
129. zsoltár
Grádicsok éneke.
Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.
Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.
Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.
Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.
Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék.
A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe.
Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!
130. zsoltár
Grádicsok éneke.
Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra!
Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.
[Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.
Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás!
Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl.
131. zsoltár
Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erõmet haladó csodadolgok után;
Sõt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.
Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!
132. zsoltár
Grádicsok éneke.
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!
Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
133. zsoltár
Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörûséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!
136. zsoltár
Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az õ kegyelme.
A ki nagy csodákat mûvel egyedül; mert örökkévaló az õ kegyelme.
A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az õ kegyelme.
A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az õ kegyelme.
A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az õ kegyelme.
A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az õ kegyelme.
A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az õ kegyelme.
A ki megverte az égyiptomiakat elsõszülötteikben; mert örökkévaló az õ kegyelme.
A ki kihozta Izráelt azok közül; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Hatalmas kézzel és kifeszített karral; mert örökkévaló az õ kegyelme.
A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az õ kegyelme.
És átvitte Izráelt annak közepén; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkévaló az õ kegyelme.
A ki vezérlette népét a pusztában; mert örökkévaló az õ kegyelme.
A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az õ kegyelme.
És megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Szíhont, az Emoreusok királyát; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az õ kegyelme.
És örökségül adta az õ földjüket; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Örökségül szolgájának, az Izráelnek; mert örökkévaló az õ kegyelme.
A ki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az õ kegyelme.
És megszabadított minket elleneinktõl; mert örökkévaló az õ kegyelme.
A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az õ kegyelme.
Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az õ kegyelme!
140. zsoltár
Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.
Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.
A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!
A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. [ (Psalms 140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak. ]
145. zsoltár
Dávid dicsérõ éneke.
Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!
Nagy az Úr és igen dicséretes, és az õ nagysága megfoghatatlan.
Nemzedék nemzedéknek dícséri mûveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.
A te méltóságod dicsõ fényérõl, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.
A te nagy jóságod emlékeirõl áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.
Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.
Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.
Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.
Országodnak dicsõségérõl szólnak, és a te hatalmadat beszélik.
Hogy tudtul adják az ember fiainak az õ hatalmát, és az õ országának fényes dicsõségét.
A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékrõl nemzedékre.
Az Úr megtámogat minden elesendõt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.
Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.
Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élõt ingyen.
Igaz az Úr minden õ útában, és minden dolgában kegyelmes.
Közel van az Úr minden õt hívóhoz; mindenkihez, a ki hûséggel hívja õt.
Beteljesíti az õt félõknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti õket.
Megõrzi az Úr mindazokat, a kik õt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.
Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az õ szent nevét áldja minden test örökkön örökké!
Üdvözlégy
Üdvözlégy. Kérünk téged, ó dicsőséggel teljes, mindenkor Szűz, Istenszülő, a Krisztus Anyja: vidd föl imádságainkat szeretett Fiadhoz, hogy bocsássa meg bűneinket.
Üdvözlégy, aki megszülted nekünk az igaz világosságot, a mi Istenünket, Krisztust, ó szent Szűz. Kérd az Urat érettünk, hogy cselekedjék irgalmat lelkünkkel, és bocsássa meg bűneinket.
Ó Szűz Mária, Istenszülő, a nemzetség hűséges közbenjárója, esedezzél érettünk a Krisztus előtt, akit szültél, hogy megadja nekünk bűneink bocsánatát.
Üdvözlégy, ó Szűz, az igazi Királyné; üdvözlégy, nemzetségünk dicsősége; Emmánuelt szülted nekünk. Kérünk téged: emlékezz meg rólunk, ó hűséges közbenjáró, a mi Urunk Jézus Krisztus előtt, hogy bocsássa meg bűneinket.
A szent Evangélium János szerint (6,15–23)
Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jõni akarnak és õt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.
Mikor pedig estveledék, lemenének az õ tanítványai a tengerhez,
És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.
Õ pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!
Be akarák azért õt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.
Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az õ tanítványaival a hajóba, hanem csak az õ tanítványai mentek el,
De jöttek [más] hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:
Tenoo oasht emmok o piekhristos
Imádunk Téged, Krisztus, jóságos Atyáddal és a Szentlélekkel együtt, mert eljöttél és megmentettél minket.
1. Uram, ismered ellenségeim éberségét, az én gyöngeségemet pedig tudod, Alkotóm. Ezért most kezedbe ajánlom lelkemet. Boríts be jóságod szárnyaival, hogy álomra ne szenderüljek a halálig. Igéid nagyságával világosítsd meg szemeimet, és kelts fel engem mindenkor a Te dicsőítésedre, mert egyedül Te vagy jó és emberszerető.
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek.
2. Uram, rettenetes a Te ítéleted: amikor az emberek sietve összegyűlnek, az angyalok megállnak, a könyvek megnyílnak, a tettek napfényre kerülnek, és a gondolatok megvizsgáltatnak. Milyen lesz az én ítéletem, aki bűnök hálójába gabalyodtam?! Ki oltja el körülöttem a tűz lángját?! Ki világosítja meg sötétségemet, ha nem Te, Uram?! Könyörülj rajtam, mert emberszerető vagy.
Most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.
3. Istenszülő, mivel benned bízunk, nem szégyenülünk meg, hanem üdvözülünk. És mivel elnyertük segítségedet és közbenjárásodat, ó tiszta és szeplőtelen, nem félünk, hanem elűzzük ellenségeinket és szétoszlatjuk őket. Mindenben nagy segítségedet vesszük pajzsként oltalmul. Kérünk és esedezünk hozzád, kiáltva, Istenszülő: közbenjárásoddal üdvözíts minket, és emelj ki a sötét álomból, hogy erővel dicsőítsük az Istent, aki tőled testet vett.
Κύριε ἐλέησον Kyrie eleison (Uram, irgalmazz) 41-szer
Szent, szent, szent
Szent, szent, szent, Seregek Ura. Az ég és a föld teljes a Te dicsőségeddel és tiszteleteddel. Irgalmazz nekünk, Isten Atya, a Mindenható. Ó szent Szentháromság, irgalmazz nekünk. Urunk, a Seregek Istene, légy velünk, mert nincs más segítőnk nyomorúságainkban és szorongattatásainkban rajtad kívül.
Oldd föl, bocsásd meg és engedd el, Istenünk, gonoszságainkat, amelyeket akaratunkkal és akaratunk ellenére elkövettünk, amelyeket tudva és tudatlanul tettünk, a rejteket és a nyilvánvalót. Uram, bocsásd meg azokat nekünk a Te szent nevedért, melyet ránk hívnak. Irgalmad szerint, Uram, és ne bűneink szerint.
És tégy minket méltókká, hogy hálával mondjuk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy..
Feloldozás
Urunk Jézus Krisztus, a mi Istenünk, adj nekünk nyugalmat álmunkban, testünknek pihenést és lelkünknek tisztaságot. Őrizz meg minket a bűn sötét homályától. Szűnjenek meg a szenvedélyek indulatainak mozgalmai, és aludjék el a test hevessége. Töröld el a test nyugtalanságát. Ajándékozz nekünk virrasztó elmét és alázatos gondolatot, erényekkel teli életmódot, szeplőtelen nyoszolyát és tiszta fekhelyet.
És kelts fel minket az éjjeli és a reggeli dicséretre, szilárdan parancsolataidban, és hogy önmagunkban szüntelen megtartsuk ítéleteid emlékezetét. Ajándékozz nekünk éjjelen át tartó dicsőítést, hogy áldjuk a Te szent nevedet, mely dicsőséggel és fényességgel teljes, jó Atyáddal és az éltető Szentlélekkel együtt, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.
Könyörgés, amelyet minden óra végén imádkozunk
Irgalmazz nekünk, Isten, majd ismét irgalmazz nekünk. Te, aki minden időben és minden órában, a mennyben és a földön imádott és dicsőített vagy, a mi jóságos Krisztus Istenünk, a türelmes, nagy irgalmú és bőségesen könyörületes, aki szereti az igazakat és könyörül a bűnösökön, akik között első én vagyok; aki nem akarod a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen; aki mindenkit meghívsz az üdvösségre az eljövendő javak ígérete miatt:
Uram, fogadd el tőlünk e órában és minden órában könyörgéseinket; könnyítsd meg életünket, és vezess parancsolataid megtartására; szenteld meg lelkünket; tisztítsd meg testünket; igazítsd meg gondolatainkat; tisztítsd meg szándékainkat; gyógyítsd meg betegségeinket és bocsásd meg bűneinket; és szabadíts meg minket minden rossz szomorúságtól és szívfájdalomtól; vegyél körül minket szent angyalaiddal, hogy táborukkal megőrizve és eligazítva eljussunk a hit egységére és a Te felfoghatatlan és határtalan dicsőséged ismeretére; mert áldott vagy mindörökké. Ámen.
Istenünk, tégy minket méltókká, hogy hálával mondjuk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...