TSK · 2 Krónika 20:7

Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre.

És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.

Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földérõl, a szolgálat házából.

Hogy kiûzzön náladnál nagyobb és erõsebb népeket elõled, hogy bevigyen téged, és adja néked az õ földjöket örökségül, mint a mai napon van:

Ezért ûzött ki az Úr elõletek nagy és erõs népeket: a mi pedig titeket illet, senki meg nem állhatott ellenetekben mind e napig.

És adék néktek földet, a melyben nem munkálkodtál, és városokat, a melyeket nem építettetek vala, mégis bennök laktok; szõlõket és olajfákat, a melyeket nem ti ültettetek, de esztek [azokról.

Akkor kiálta Asa az Úrhoz, az õ Istenéhez, és monda: Oh Uram, nincs különbség elõtted a sok között és az erõ nélkül való között, hogy megsegítsed! Segélj meg minket, oh mi Urunk Istenünk, mert benned bízunk, és a te nevedben jöttünk e sokaság ellen! oh Uram, te vagy a mi Istenünk, ne vegyen ember te rajtad erõt.

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva;

Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az õ ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.