TSK · Zsidókhoz 11:13

Idegen és jövevény vagyok közöttetek: Adjatok nékem temetésre való örökséget ti nálatok, hadd temessem el az én halottamat én elõlem.

És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.

És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.

Szabadításodra várok Uram!

És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az õ népéhez takaríttaték.

Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.

Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erõnk lehetne a szabad akarat szerint való [ajándék] adására, a mint tettünk? Mert tõled van minden, és a miket a te kezedbõl [vettünk, ]azokat adtuk most néked.

Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela.

Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.

Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az õ dicsõségét; és beszéle õ felõle.

Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is [azt?]

Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erõs szívû volt, mintha látta volna a láthatatlant.

A mely idvesség felõl tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, a kik az irántatok való kegyelem felõl jövendöltek:

Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek;