TSK · Jób 17:13

Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!

Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürû setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürû setétség.

Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.

Várjad az Urat, légy erõs; bátorodjék szíved és várjad az Urat.

Az idõben, mikor megremegnek a háznak õrizõi, és megrogynak az erõs férfiak, és megállanak az õrlõ leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézõk.

Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.