TSK · Birák 2:18

Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az õ szívében.

És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.

Mert megítéli az Úr az õ népét, és megkönyörül az õ szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erõ, s védett és védtelen oda van.

Ekkor az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott az Izráel fiainak, aki megszabadítá õket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb öcscsét.

És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert.

És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velök, és kezébe adá néki azokat az Úr.

Hazáel pedig, Siria királya nyomorgatá az Izráelt Joákház minden napjaiban.

Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.

Miképen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam!

Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: