TSK · Lukács 4:8

Az Urat, a te Istenedet féljed, õt tiszteljed, õ hozzá ragaszkodjál, és az õ nevére esküdjél.

És imádkozék Ezékiás az Úr elõtt, és monda: Uram, Izráel Istene! a ki a Kérubok között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet;

A kevély szemû közember megaláztatik, és a fõemberek magassága [porba] hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon.

Õ pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tõlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tõletek.

És leborulék annak lábai elõtt, hogy imádjam õt, de monda nékem: Meglásd , ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.