TSK · Példabeszédek 11:28

Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,

Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fõembernek fiai; ha mérõserpenyõbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.

A gazdagnak marhája az õ megerõsített városa; szûkölködõknek romlása az õ szegénységök.

Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hõség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendõben nem retteg, sem a gyümölcsözéstõl meg nem szûnik.

Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tõled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?