TSK · Példabeszédek 14:10

És lelkében elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala.

Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az õ lábait; de Géházi oda ment, hogy elûzze õt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az õ szíve, és az Úr eltitkolta tõlem, és nem jelentette meg nékem.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.

Az Úr bizodalmas az õt félõkhöz, és szövetségével oktatja õket.

A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrõdni;

Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.

És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja õrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

A kinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A gyõzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, a melyet senki nem tud, csak az, a ki kapja.