TSK · Példabeszédek 22:15

Mert ismerem az én bûneimet, és az én vétkem szüntelen elõttem [forog.]

Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény [felõle;] de annyira, hogy õt megöld, ne vigyen haragod.

Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki.

Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.

A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is: