TSK · 1 János 5:11

És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálembõl, hogy megkérdezzék õt: Kicsoda vagy te?

Hogy valaki hiszen õ benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.

Samárián kell vala pedig általmennie.

Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.

Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz õ benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.

Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.

És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl.

És tudom, hogy az õ parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.

A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.

Hogy miképen uralkodott a bûn a halálra, azonképen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.

Az örök élet reménységére, melyet megígért az igazmondó Isten örök idõknek elõtte,

És az az ígéret, a melyet õ ígért nékünk: az örök élet.

Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.

A kié a Fiú, azé az élet: a kiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.

Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.

A ki bizonyságot tett az Isten beszédérõl és Jézus Krisztus bizonyságtételérõl, mindenrõl, a mit látott.