TSK · 2 Krónika 9:4

És külde Salamon Hírámhoz, ezt izenvén néki:

És az õ asztalának étkeit, és szolgáinak lakásait, és szolgái udvarlásának módját, és azok öltözeteit, és pohárszékeit, és az õ áldozatját, a melylyel az Úrnak házában áldozott: a lélekzete is elállott;

(És [ennek] mindez ideig a királykapun [van helye] napkelet felõl.) Ezek az ajtónállók a Léviták rendje szerint.

Kérlek oh Uram, legyen figyelmetes a te füled a te szolgádnak könyörgésére és szolgáidnak könyörgésökre, a kik kívánják félni a te nevedet, és adj, kérlek, jó szerencsét most a te szolgádnak, és engedd, hogy kegyelmet találjon ama férfiú elõtt. Én ugyanis a királynak pohárnoka voltam.

Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elõlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.

Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

És a fejedelem jõjjön be a kapu tornáczának útján kívülrõl, és álljon a kapu félfája mellé, és mikor a papok megáldozzák az õ égõáldozatát és hálaadóáldozatait, õ leborulva imádkozzék a kapu küszöbén, azután menjen ki, a kaput pedig ne zárják be estvéig.

Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és elõjövén, szolgál nékik.

Mikor pedig láttam õt, leesém az õ lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az õ jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Elsõ és az Utolsó,