TSK · Ézsaiás 25:6

Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival;

Mint az almafa az erdõnek fái közt,

Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;

Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az õ földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.

Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.

Nyugodtan élt Moáb gyermekségétõl fogva, és pihent az õ seprejében, és edénybõl-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az õ szaga.

És lészen: az utolsó idõben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.

És megsegíti õket az Úr, az õ Istenök ama napon, mint az õ népének nyáját, és mint korona-kövek ragyognak az õ földén.

És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.

Õ pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;

Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élõ Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,