TSK · Jób 41:32

A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.

Az pedig monda: Nem megy le [oda] az én fiam ti veletek, mert az õ bátyja megholt és õ maga maradt meg; ha veszedelem érné õt az úton, a melyen elmentek, õsz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba.

Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.