TSK · Lukács 2:14

Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.

Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!

Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdõ és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsõíti magát.

Megteremtem ajkaikon a [hálának] gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom õt!

És õ a [mi] békesség[ünk]. Ha az Assirus eljõ a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét pásztort és nyolcz fejedelmi férfiút.

Az elõtte és utána menõ sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!

És leszálla õ reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lõn mennybõl, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õ benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Én dicsõítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.

Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,

Kegyelme dicsõségének magasztalására, a melylyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,

De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Õ nagy szerelmébõl, melylyel minket szeretett,

Mert Õ a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két [nemzetséget,] és lerontotta a közbevetett választófalat,

És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére.

És hogy Õ általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Õ keresztjének vére által; Õ általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben.

De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent,

Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az õ egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.