TSK · Mikeás 1:2

Monda pedig Mikeás: Ha békességgel térsz vissza, nem az Úr szólott én általam. Azután monda: Halljátok ezt meg minden népek!

Dávid zsoltára. a föld kereksége s annak lakosai.

Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

Asáf zsoltára.

Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és õk elpártolának tõlem.

Föld, föld, föld! halld meg az Úrnak szavát!

A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!

Halljátok csak, a mit mond az Úr! Kelj fel, perelj a hegyekkel, és hallják meg szódat a halmok.

És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az Úr tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt, a kit te megcsaltál, holott társad és szövetséges feleséged!

És elõszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg:

A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A ki gyõz, annak nem árt a második halál.

A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.

A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.