TSK · Példabeszédek 31:28

Akkor kivevé József azokat az õ a[tyjának] térdei közül, és leborula arczczal a földre.

Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,

Eszembe jutván a benned levõ, képmutatás nélkül való hit, a mely lakozott elõször a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában; meg vagyok azonban gyõzõdve, hogy benned is.