TSK · Zsoltárok 86:13

És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; [ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában. ]

A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.

Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserûség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak vermébõl, mert hátad mögé vetetted minden bûneimet!

És meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele.