TSK · 2 Krónika 6:42

Most egy kérést kérek tõled, ne szégyenítsd meg orczámat. Az pedig monda: Beszélj!

Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!

Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.

Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!

Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívûeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;