TSK · Dániel 10:7

És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az õ szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.

Vajjon elrejtõzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam õt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.

A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.

És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek: