TSK · Prédikátor 4:2

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendõ idõkben már mind elfelejtetnek: és miképen meghal a bölcs, azonképen meghal a bolond is.

Minden olyan, hogy mindenkit [érhet], egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak, mind annak, a ki áldozik, mind a ki nem áldozik, úgy a jónak, mint a bûnösnek, az esküvõnek úgy, mint a ki féli az esküvést.