TSK · 2 Mózes 10:21

Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégesõ Égyiptom egész földén az emberre, baromra és a mezõ minden fûvére, Égyiptom földén.

Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen [és] válaszszon magának népet [valamely] nemzetség közül, kisértésekkel: jelekkel, csudákkal, haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, a miképen cselekedte mind ezeket ti érettetek az Úr, a ti Istenetek Égyiptomban, szemeitek láttára?

Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.

Mert hiábavalóságra jött, setétségben megy el, és setétséggel fedeztetik be neve,

És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, õ pedig a sûrû sötétben elhagyatva!

Hat órától kezdve pedig sötétség lõn mind az egész földön, kilencz óráig.

Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lõn az egész tartományban mind kilencz órakorig.

Ezek víztelen kútfõk, széltõl hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.

Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygõ csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.