TSK · Jób 37:2

És lõn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sûrû felhõ lõn a hegyen és igen erõs kürtzengés; és megrémûle mind az egész táborbeli nép.

De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].

Akkor én is dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.