TSK · Jób 7:4

Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

[Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.