TSK · Jónás 4:3

Ha így cselekszel velem, kérlek ölj meg engemet, ölj meg ha kedves vagyok elõtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat.

Õ pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyõfa alá, és könyörgött, hogy [hadd] haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tõlem, mert nyomorúság az én életem.

Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.

És lõn napköltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátûzött a Jónás fejére, és õ elbágyada. Kiváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem!

Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.