TSK · Filippiekhez 2:27

Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.

Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

Mikor adám az én szívemet a bölcseségnek megtudására, és hogy megvizsgáljak [minden] fáradságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal [az emberek] szeme álmot nem lát):

Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserûség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak vermébõl, mert hátad mögé vetetted minden bûneimet!

Megnyugodhatom-é a nyomorúság felett? Szívem eleped én bennem!

Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam.

Küldének azért a testvérek õ hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.

Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt oda ére, felvezeték õt a felházba: és elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt.

Annyira, hogy éppen ellenkezõleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.