TSK

TSK · Példabeszédek 1:22

مراجع Treasury of Scripture Knowledge في Karoli.

العودة إلى المقطع

És beméne Mózes és Áron a Faraóhoz és mondának néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni én elõttem? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.

Meddig [tûrjek] e gonosz gyülekezetnek, a mely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, a kik zúgolódnak ellenem!

Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;

Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:

A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.

A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.

Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bûnösöket a megtérésre.

Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok õt ide nékem.

Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre [valók]! de most elrejtettek a te szemeid elõl.

Tudván elõször azt, hogy az utolsó idõben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak,