TSK · Példabeszédek 11:2

Ha kik csúfolók, õ megcsúfolja [azokat;] a szelídeknek pedig ád kedvességet.

A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.

Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivetteték, és füvet evék mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az õ teste, mígnem szõre megnöve, mint a saskeselyû [tolla,] és körmei, mint a madarakéi.

És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.

A bálványáldozatok felõl pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.