TSK · Példabeszédek 11:7

Az ellenség monda: Ûzöm, utólérem õket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja õket karom.

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!

Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.

Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

És [ezt] mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendõre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!