TSK · 1 Királyok 21:4

Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek.

Ki monda néki: Mi az oka, hogy te naponként soványodol, királynak fia? Nem mondhatnád-é meg nékem? És monda néki Amnon: Támárt, Absolon öcsémnek hugát igen szeretem.

És felele Nábót Akhábnak: Isten õrizzen, hogy néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget.

Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.

Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tûrõ, hogynem a kevély.

És igen rossznak látszék ez Jónás elõtt, és megharaguvék.

És lõn napköltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátûzött a Jónás fejére, és õ elbágyada. Kiváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem!

Jaj annak, a ki bûnös szerzeményt szerez házának, hogy magasra rakhassa fészkét, hogy megszabadulhasson a gonosz hatalma elõl.

Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.