TSK · Ámos 9:2

Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:

Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?

És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elõl és nagyságának dicsõsége elõtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.

A te könnyelmûséged csalt meg téged és a te szíved kevélysége, a ki a sziklák hasadékaiban lakol, [és] elfoglaltad a halmok tetejét. Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyû, onnét is lerántalak téged, azt mondja az Úr.

Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskõvel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; [és ]karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél.

Õ pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égbõl.