TSK · 2 Mózes 1:17

Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.

És monda a király a poroszlóknak, a kik mellette állának: Vegyétek körül és öljétek le az Úrnak papjait, mert az õ kezök is Dávid mellett vala, mert tudták, hogy õ menekül, és még sem mondták meg nékem. A király szolgái azonban nem akarták kezeiket felemelni, hogy az Úrnak papjaira rohanjanak.

Holott az elõbbi helytartók, a kik én elõttem valának, terhelék a népet és vevének tõlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felül; sõt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt.

A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.

Bár meghosszabbítja [életét] a bûnös, a ki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélõknek lészen jól dolgok, a kik az õ orczáját félik;

Felelének Sidrák, Misák és Abednégó, és mondának a királynak: Oh Nabukodonozor! Nem szükség erre felelnünk néked.

Efraim el van nyomva, összetörve az ítélettõl, mert tetszett néki követni az [emberi] rendelést!

És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.

Azért beszólítván õket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében.