TSK · Jóel 3:16

És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!

Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.

Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

Az magasságban lakozik, kõszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.

Az Úr, mint egy hõs kijõ, [és] mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sõt rivalg és ellenségein erõt vesz.

És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!

Te pedig prófétáld meg nékik mind e szókat, és ezt mondd nékik: Az Úr a magasságból harsog, és az õ szent lakhelyébõl dörög, harsanva harsog az õ házára, riogatva kiált, mint a szõlõtaposók, e föld minden lakosa ellen.

Az Urat fogják követni. Ordít, mint az oroszlán; ha õ ordít, remegve gyûlnek össze fiak napnyugot felõl.

És mondá: A Sionról megharsan az Úr és Jeruzsálembõl megzendül, és elhervadnak a pásztorok legelõi, és megszárad a Kármel teteje.

Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés [idõ] van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt.

És megerõsítem õket az Úrban, és az õ nevében járnak, így szól az Úr.

Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.

És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az õ szövetségének ládája az õ templomában; és lõnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégesõ.