TSK · Mikeás 6:13

Hozzád ragasztja az Úr a döghalált, mígnem elemészt téged arról a földrõl, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.

A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.

És én mondék: Meddig [lészen ez] Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;

A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg [vagyok.]

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!