TSK · 4 Mózes 20:11

Ímé én oda állok te elõdbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jõ ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.

Vedd ezt a vesszõt, és gyûjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kõsziklának az õ szemeik elõtt, hogy adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e kõsziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az õ barmaiknak.

Akkor meghasítá Isten a zápfogat, mely az állcsontban volt, és víz fakadt ki abból. Õ pedig ivott, ereje megtért, és megéledett. Azért neveztetik a "segítségül hívás forrásának" [e hely] Lehiben mind e mai napig,

Miért nem hallgattál az Úrnak szavára, és [miért] estél néki a prédának, és cselekedted azt, a mi bûnös az Úr szemei elõtt?

És kiálta az Isten emberének, a ki Júdából jött vala, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, a melyet néked az Úr, a te Istened parancsolt volt;

Akkor monda Dávid: Nem [szabad] másnak hordozni az Isten ládáját, hanem csak a Lévitáknak, mert az Úr õket választotta, hogy hordozzák az Isten ládáját, és néki szolgáljanak mindörökké.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.

A ki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.

Tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.