TSK · 2 Péter 2:4

Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

Ezért, élek én! szól az Úr Isten, bizonyára, mivelhogy szenthelyemet megfertéztetted minden undokságaiddal és minden útálatosságaiddal, azért én is elfordítom rólad irgalom nélkül szememet, s én sem könyörülök rajtad.

És nem kedvez az én szemem, sem meg nem szánlak; útaid szerint fizetek tenéked, és a te útálatosságaid közötted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki ver.

Akkor szól majd az õ bal keze felõl állókhoz is: Távozzatok tõlem, ti átkozottak, az örök tûzre, a mely az ördögöknek és az õ angyalainak készíttetett.

És kérék õt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek.

Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölõ volt kezdettõl fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen õ benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.

Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.

Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekbõl, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.

A ki a bûnt cselekszi az ördögbõl van; mert az ördög kezdettõl fogva bûnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.

Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygõ csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.

És láték egy angyalt leszállani a mennybõl, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.