TSK · Ámos 7:4

Tûz jöve azért ki az Úr elõl, és megemészté õket, és meghalának az Úr elõtt.

Mert tûz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.

Mert ímé, az Úr eljõ tûzben, s mint forgószél az õ szekerei, hogy megfizesse búsulásában az Õ haragját, és megfeddését sebesen égõ lánggal.

Dávidnak háza, ezt mondja az Úr: Hamarsággal tegyetek igaz ítéletet, a nyomorultat mentsétek meg a nyomorgatónak kezébõl, különben az én haragom kitör, mint a tûz és felgerjed, és nem lesz, a ki megolthassa, az õ cselekedeteiknek gonoszsága miatt.

És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.

Tüzet vetek azért Gáza kõfalára, és az emészti meg az õ palotáit.

Keressétek az Urat, és éltek, különben reátör, mint a tûz, a József házára és megemészti Béth-Elt, és nem lesz, a ki megoltsa.

Ily dolgot láttatott velem: Ímé, ott állott az Úr egy függõleges kõfalon, és a kezében mérõ-zsinór vala.

Ki állhatna meg haragja elõtt, és ki birhatná ki búsulásának tüzét? Heve szétfoly, mint a láng, és a kõszálak is szétporlanak tõle.

Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó [vala] a mennyben, és az elsõ szó, a melyet mint egy velem beszélõ trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jõjj fel ide, és megmutatom néked, a miknek meg kell lenni ezután.