TSK · Zsidókhoz 3:7

Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérõl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.

Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.

A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedrõl el ne fogyatkozzék.

Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok õt segítségül, a míg közel van.

Monda nékik: Miképen hívja tehát õt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljõ az idõ, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.

Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.

Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felõl, ki vezetõjük lõn azoknak, a kik megfogták Jézust.

Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.

E mondás szerint: Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.

Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg a szentély útja, fennállván még az elsõ sátor.

Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektõl indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.