TSK · Ézsaiás 23:11

Kanaán pedig nemzé Czídont, az õ elsõszülöttét, és Khétet.

És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erõs keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.

Az Isten õ közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.

És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elõl és nagyságának dicsõsége elõtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.

A kik látnak, rád tekintenek, [és] elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?

Melynek sok vizeken át a Sihór veteménye és a Nilus aratása vala jövedelme, úgy hogy népek vására volt!

Miképen nyughatik meg, holott az Úr parancsolt néki? Askalonra és a tenger partjára oda rendelte õt.

Így szól az Úr Isten Tírusnak: Bizonyára a te romlásod zuhanásától, mikor a sebesültek nyögnek, mikor a te benned valók öltön-ölettetnek, megrendülnek a szigetek!

Zuhanásának hangja miatt megreszkettetém a nemzeteket, mikor leszállítám õt a sírba együtt velök, kik sírgödörbe szállnak; és vígasztalást võn a mélység országában Éden minden fája, a Libánon szépsége és java, minden vízivó.

Felõled pedig azt rendeli az Úr: Nevednek ne támadjon többé magva; isteneid házából kivesztem a faragott és öntött képeket; megásom sírodat, mert becstelen vagy.

Várat épített magának Tírus, és annyi az ezüstje rakáson, mint a por, és az aranya, mint az utczák sara.

És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.