TSK · Jakab 4:10

Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.

Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel õket mindörökké!

A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szûkölködõt kivonszsza a sárból,

Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

De [majd] nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.