TSK · Példabeszédek 10:7

És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem és Dávidért, az én szolgámért.

Emlékezete elvész a földrõl, még az utczákon sem marad fel a neve.

Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró.

Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,

És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és [nyugalomra ]mentek; viszont a szent helyrõl kimentek, és elfelejttettek a városban [olyanok,] a kik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság!

Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az õ emlékezetére.